HTML

A Nagyszínpad előtt egy tócsa közepén, mikor a négyszázadik szembejövővel vívtam közelharcot, hogy eljussak a budiig, rájöttem: ez már nem nekem való. Persze, ennek is van már vagy nyolc éve, és azóta csak célirányos látogatást teszek a Szigetre, ha véletlenül egy-egy fogam alá való banda teszi tiszteletét nálunk. Nem szeretem, mert mézeskalácsárusok és a hihetetlen embertömeg miatt egy lágerbúcsúra emlékeztet az egész, amelynek a kapujára nem „a munka felszabadít”, hanem a „költs és húzzál haza” feliratot vizionálom. A Sziget azzá vált, ami ellen szólt indulása idején, a konzumidiotizmus, és a kétpofára történő értelmetlen fogyasztás csodálatos példája lett.
 
Persze ezek az elvi kifogások csak a szubjektív hülyeségeim, ettől még a Sziget élvezhető és a Sziget jó. Európában egyedülálló fesztivál, mely viszi a hírünket és hozza a turistákat, ők meg a pénztárcájukat, amit a söröspultra borítanak. És ez mindenképpen dicséretes, még akkor is, ha a mobilszolgáltatók könnyűszerkezetes pavilonja a szánalom csúcsát képviselik a „forevőr jáng” szigetén. Olyan ez, mint a szabadság szimbólumaként aposztrofált Harley-Davidson. A létező legnagyobb imidzs-marketing-kommunikációs maszlag, amit a pofádba tömnek, holott annak fogyasztóiban éppen ennek ellenkezőjeként csapódik le a termék/szolgáltatás. A szabadság érzését veszik meg vele, miközben nem tesznek mást, mint éppen azt a büdös nagy szörnyet etetik, ami ellen „lázadnak”.
Mindegy is, a lényeg az, hogy sörrel a kézben táncolni a krisnatudatú hardcore-ra nem rossz fíling, akármennyire is félkarú rabló a rendezvény.
 
Kezeljük helyén a dolgokat, és akkor nem szúrja majd senki szemét, aki elveket keres az üzlet mögött. Ez egy giga nagy cirkusz, giga pénzekkel a háttérben, kár is ezen tovább meditálni. A baj nem is ez, hanem a sírás, amitől kinyílik a bicska a zsebemben.
 
Amikor ájtatos fejjel megjelenik a képernyőn a „nonprofit híró” szerepében tetszelgő cégvezető, és háromperces monológban adja elő, hogy mekkora bukta – vagy éppen nullszaladó – lesz idén a Sziget, akkor szoktam elmondani magamban a híres „Kapa-Pepe” dialógusok egyikét: „..de fütyülsz, baszd meg, és hazudsz is”. Nyilván a bácsi húsz éve pusztán az ifjúság iránti szeretetből és önfeláldozásból dolgozik naponta tíz órát. És az ilyen elhivatott embereket -mint tudjuk- egyáltalán nem szokta zavarni, hogy a könyvelő minden év végén egy mínusszal kezdődő számsort dug az orruk elé nyereség helyett. A Sziget horror mennyiségű zsetont jelent egyeseknek, különben nem csinálnák közel két évtizede. Ez tény, kár tagadni még akkor is, ha a fesztivált szerevező cég papíron alig hoz valamit, vagy éppen veszteséges.* Egyrészt tudjuk, hogy Magyarországon egy cég jövedelmezőségének és könyvelésének nem feltétlenül kell párhuzamban állnia, másrészt akinek van némi rálátása nagyvállatok gazdasági tevékenységére, az pontosan tudja, hogy hogyan lehet egy komplex szolgáltatást nyújtó cégről lehámozni a nyereséges tevékenységeket úgy, hogy az „anyavállalat” templom egerévé válik, miközben a kiszervezett tevékenységekből dől a lé ugyanazon zsebekbe.
 
Merthogy a Szigetben iszonyat mennyiségű zsé lakozik, és ahol ennyi pénz forog, ott valaki mocskos zsírosra szedi magát, az kétségtelen. És hol van a pénz a Szigetben? A korsóban, amit a balkezeddel szorongatsz. Nem kell hozzá agykutatónak lenni, hogy az ember eljusson a felismerésig: (itt is) a piában van a haszon. És hogy lehet ezt kivenni úgy, hogy közben a szervező cég könyvelését lobogtatva krokodilkönnyek között lehessen tarhálni a szponzoroknál, ne adj’ isten az államnál? A válasz persze nem tudom, de azt, hogy én hogyan csinálnám azt el tudom mondani:
Először is összedobnék egy italnagykert, (egy külön cégre) amelyik nem csinál mást, mint a buli ideje alatt szállít be szeszt Szigetre. Aztán a fesztiválszervező cégemmel megtenném magamnak azt a szívességet, hogy olyan szerződést íratnék alá a fesztiválon megjelenő büfékkel, kocsmákkal, vendéglátósokkal, hogy kizárólag az én italnagykeremből származó italt árulhatják a fesztiválon.
Hopszi, leesett? 1.000.000 korsó sör * 30 Forint? Vagy 1.500.000 pohár bambi * 30 Ft?
Pénz van? Van. Szervezőcégben megjelenik? Nem.  Ezt akartuk, nem?
 
 
* Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy egy üzleti vállalkozás esetében senki nem hiszi és nem is nem várja el, hogy ingyen dolgozzanak a szervezők, kiváltképp senki nem irigyli a bevételeiket, de amikor hülyének néznek, azt nem bírom.

Címkék: sziget

11 komment

 

Amikor néhány hete, megboldogult Gy. Ferenc régiós mentőcsomagért rimánkodott lehülyézték itthon és nyugaton is, valamint a környező országok vezetői sűrűn határolódtak el tőle és hazánktól, miszerint ne vegyék már őket egy kalap alá a szaros Magyarországgal. Bár már akkor is hallható volt egy-két elcsukló hang, mely szerint (most éppen) nem mondott hülyeséget az a Feri gyerek, azért egységes volt világszerte a röhögés miniszterelnökünk felvetésén.
 
Tán egy hete annak, hogy beszélgettem felvidéki közgazdász barátommal, aki remegő hangon írta le a Szlovák helyzetet, és apokaliptikus jövőt festett hazájáról. Nem mennék bele a részletekbe, mert egyrészt nem vagyok közgazdász, másrészt nagyon sok mindenről beszélt, amit nehéz lenne így felidézni, de ami lényeges, hogy hosszasan ecsetelte az euro bevezetés árnyoldalait, valamint az egylábú gazdaságuk sérülékenységét. Amit talán érdemes megemlíteni, hogy állítása szerint a három Szlovákiába települt autógyár – a beszállítókkal – valamit a hozzájuk szorosan kapcsolódó ágazatokkal együtt, a GDP több mint felét adják. Innen nem nehéz eljutni addig, hogy mi van akkor, ha az autógyárak csak egyetlen hónapra leállnak... Dráma és összeomlás az eredmény, és akkor finoman fogalmaztunk. A másik tényező, a sokat emlegetett ojró, amelynek bevezetése nem csak pozitívumokkal jár, mint ahogy azt mostanság mantrázzák vezetőink. Felhozta példának az olaszokat, akiket „békeidőben” is rendesen sokkolt a közös pénz bevezetése, többek között a fogyasztói árak elszabadulása miatt. Azt már tudjuk a tévéből, hogy tóték két lapáttal hordják ki otthonról pénzüket, mert minden környező ország olcsóbb lett, mint a sajátjuk. És nem csak arról van szó, hogy Győrbe járnak hűtőládáért, hanem a mindennapi szükségleteiket is innen elégítik ki, azaz kajáért járnak hozzánk, az északiak a lengyelekhez, a keleti országrészből meg Csehországba. Bizonyára jót tesz a saját kereskedelmüknek.
 
Pár nappal ezelőtt olvastam egy posztot, (ha agyonütnének, sem találnék rá még egyszer) amelyben éppen a csehekkel példálóztak, hogy ők még idén is négy százalékkal növekednek. Akartam is kommentelni, hogy milyen információ alapozza ezt, mert az elmúlt hetekben már több helyütt megjelent, hogy jó esetben is állni fog a gazdaságuk, azaz 0 növekedést produkálnak, de nem szóltam hozzá, mert elképzelhető, hogy februári adatokra alapján készült a bejegyzés, és akkor még valószínűleg igaz is volt ez az elképzelés. Már ott sem fenékig, és már régen nem is tejfölös a helyzet. De hogy a rossz híreknek még véletlenül se legyen vége, tegnap több helyütt megjelent, hogy a szlovákok is mínusszal számolnak idén, annak ellenére, hogy decemberben még négy százalék feletti növekedést valószínűsítettek 2009-re.
Egyébként arra is kíváncsi leszek, hogy mi országunk hol áll meg, mert a decemberi nulláról már mi is eljutottunk a mínusz ötig (hatig) úgy, hogy még mindig BEFELÉ MEGYÜNK AZ ALAGÚTBA. Ha ilyen tempóban ketyeg a számlálónk visszafelé, szerény véleményem szerint, ha tízből (!!) megússzuk az évet, akkor összetehetjük kezünket, és hálát adhatunk Máriának!
 
De az egésznek a lényege, hogy hétről hétre romlanak az egész régió kilátásai. Nem lesz itten kistigris meg „bezzegország” hanem csak döglött puma, amputált tigris, valamint agonizáló elefánt, és Varsó pont akkora szarban lesz, mint Prága, Pozsony vagy Budapest. És még nem is beszéltünk egy, a régióban kirobbanó, onnan kiinduló devizaválságról, illetve annak veszélyéről/lehetőségéről. Ne legyenek kétségeink, ha valamelyik ország letérdel a közelben, az derékba tör mindenkit két hét alatt úgy, hogy sem az EU-nak, sem a Világbanknak nem lesz ideje még segíteni sem, feltéve, ha egyáltalán akarnak.
 
Szóval el kellene, hogy jussunk a felismerésig, hogy egy cérnaszálon lóg a régiónk, és ha a leggyengébb elenged, lezuhanunk mind. Itt az ideje, hogy félretegyük sérelmeinket, ha nem akarunk közösen éhenhalni. A jelek szerint, azért már sokaknak leesett a tantusz és nincs már messze az idő, mikor a „Visegrádi Sokak” egymás kezét szorongatva, pincsi módjára fognak koldulni egy mentőövért, éppen úgy, ahogy az általuk kiröhögött Feri tette azt nemrég.
 
 

 

Címkék: gazdaság válság

5 komment

Vasárnap jártunk az állatkertben. No, nem a Ligetben, hanem csak úgy, a városban. Rácsok mögött majmokat láttunk, akikre gorillák vigyáztak. Megható volt látni a szimbiózis ilyen formáját, hogy emlősök ennyire törődnek egymással. Azért is örültem ennek, mert rájöhettem, hogy rendőrségünk mégis csak van.
 
Ugyan a közbiztonság a béka feneke alatt, a rend őreinek még a benzinnel is spórolniuk kell, és a hétköznapokban annyira a helyzet magaslatán állnak, hogy egy csapat vasvillás paraszt simán hazakergetheti a fegyveres járőröket, de a politikusok védelmében nagyon sokan, nagyon jól felszerelve, nagyon határozott fellépéssel jelen voltak. Velem kemények. Persze, hiszen meg kell védeni a vezérmajmokat a csőcseléktől (értsd: a választópolgártól), akik vannak annyira fasiszták, hogy nem átallnak néha nemtetszésük nyilvánítani vezéreikkel szemben. Képesek tönkretenni az ünnep méltóságát azzal, hogy politikai véleménynyilvánításra használják fel az alkalmat. A rohadtak, mi?!
 
Különösen érdekes állat ez a magát liberálisnak és demokratának valló fővárosi főmajom, aki a pártja seggébe bújva bólogat ahhoz a törvényhez, amelyik a véleménynyilvánítás éa a gyülekezésjog megcsonkítását jelenti, és történetesen éppen az ő védelmében hoztak. Demokráciáról papol egy liberális, hármas kordonnal és több száz rendőrrel körülvéve. Nem ez nem egy groteszk bohózat, hanem a Magyar Köztársaság liberális fővárosa 2009-ben. Tényleg Gábor, egyébként mi a szart akarsz Te még mondani az embereknek? Hogy megjött a legújabb fúrópajzs az 500 milliárdos féregjárathoz? Lehet, hogy Kovács Ákos sorsára jutottál, aki nem tudja levetkőzni magamutogatását, és őszülő fejjel még mindig szánalmasan vonaglik a színpadon? Mit tudsz, és mit akarsz még mondani az embereknek március 15-én? Beszélnél a dicső generációdról, akiknek a mostani szabadságot köszönhetjük? Gábor, az a generáció már rég nem érdemli meg a dicső jelzőt, sőt éppen most bukott meg csúfondárosan! Tudod, az egész ország elit-, és generációváltásról beszél, a Te, a Ti lecserélésetekről. A kutya nem kíváncsi rád, arra meg főleg nem, hogy az én ünnepem méltóságát Te tedd tönkre azzal, hogy egy szánalmas maki képében acsarkodj a rácson túli emberekkel!
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Egyébként, amit 19-én nyilatkoztál az Indexen megjelent PR cikkben, azaz, hogy nem engeded, hogy elvegyék a szélsőjobbosok tőled (a demokratáktól) az ünnepet, egy cseppnyit csúsztatás. Ugyanis, akik ellened tüntetnek, nem az ünnepet akarják elvenni tőled, hanem az ünnepről szeretnének levakarni téged, és ez nagy különbség. Ha egyszer félre tudnád tenni az exhibicionizmusod, és nem akarnál március 15-én beszédet mondani, hanem csak kijönnél egy szál virággal, leraknád és elhúznál haza, hidd el, nem kellene kordon!
 
Azon véleményeddel, miszerint nincs helye politikai véleménynyilvánításnak egy nemzeti ünnepen, teljesen egyetértek, csak veled ellentétben én úgy gondolom, hogy ennek rád is vonatkoznia kell. Egy politikus (jelenléte) már önmagában is véleménynyilvánítás, hiszen ő az, aki a pártját, illetve annak nézeteit megtestesíti. Ezt felfogni nem nehéz, feldolgozni viszont az. Persze esetedben nem vagyok benne biztos, hogy akár az előbbi akadályt is sikerrel veszed. Tudod, ha piros sapkában és szegfűs pólóban sétálok, akkor nehéz rám nem MSZP-s ként gondolni, és ha meghívom díszvendégként a hétvégi utcabálra Kovács Lászlót, azt nem lehet nem politikai véleménynyilvánításként értelmezni.
 
Tudomásul kell venned, hogy egy bukott generáció bukott pártjának embere vagy, akit az ország kilencvennyolc százaléka utál! Bár nyomhat át a Parlamenten pártod törvényeket, hogy befogjam a pofám az utcán, de olyat nem, hogy ne írjak, amit akarok. És ezzel, hidd el, csak te jársz rosszabbul! Ott csak a körülöttem állók hallottak volna, így viszont ezrek előtt csinálok belőled hülyét!

Címkék: demszky március 15

7 komment

17.
március

Csiga-zaba

Pilu  |  1 komment

 

Hogy a csigazabálók Trianonon és a kisantanton kívül mással is meg tudják ajándékozni a világot, annak az alábbi könnyűzenei felvételek ékes bizonyítékai. Az eheti kultúrafelelősünk Norbörg által favorizált Acoustic France című válogatáslemez nyomán kutakodtam a Tecsőn. Íme néhány szám a korongról, valamint a lemezen hallható előadók egyéb szerzeményeiből, továbbá olyan klipek, amelyeknek semmi köze a CD-hez, de jók. Tessenek csemegézni!

  

Rodolphe Raffalli joue Copain Georges

 

 

Thomas Dutronc - J'suis pas d'ici

 

Romane - Passion

 

 

RIDAN - J'en peux plus

 

 

Romane - l'ecole manouche

 

 

Sandrine Kiberlain - Le Quotidien

 

 

Rose – Sombre con

 

 

És az amatőr, aki a kisszobában is fílinget generál

Címkék: zene klip acoustic france francia zene

1 komment

01.
március

Louis Bushy

Pilu  |  58 komment

 

Hogy őszinte legyek, amióta kiderült, hogy a Medgyessy nevével fémjelzett „jóléti rendszerváltás” nyomorba dönti az országot, minden nap reméltem. Bizakodva tekergettem reggelente a rádiót, hátha aznap mondják be a nyolcas hírekben, hogy pénzügyminiszter-csere történt, és holnaptól Bokros Lajos irányítja a tárcát. Bíztam benne, hogy Elqró és csapata látva, hogy nekik már úgyis teljesen mindegy, legalább az országot nem rántják magukkal a szarba, és elhozzák nekünk a megváltót, aki kicseréli alattunk a pelenkát, és nem csak szétkenegeti az elmúlt évek gazdaságpolitikájának végtermékét az ország ánuszán, ahogy ezt ma teszik. Bíztam benne, hogy lesz valakiben annyi józanság, hogy felismeri, ha megdöglik a tehén, nem lesz mit fejni. Nem lett, és nincs. Azt már biztosan állíthatjuk, a mai kormány és vele együtt a mai politikai elit is nyugodt szívvel végignézi ahogy országunk morálisan és gazdaságilag is Európa egyetlen banánköztársaságává „avanzsál”. Senki nincs, aki felborítaná ezt a szoba közepén álló bilit, amelybe két évtizede csak ürít az elit.
 
Bíztam, reméltem és hittem, hogy eljön a megváltó. Képzeletemben már alakot is öltött egy roppant csúnya, bajszos, szemüveges ember képében. Vicces, hogy éppen egy neolib szakembert hájpolok, de a mai politikai elittel ellentétben én már rájöttem, hogy gazdaság és gazdaságpolitika csak egy féle létezik: működő. Minden más halott, minden más csak nulla, és minden más csak oda vezet, ahol most vagyunk: csődbe. Az a tömény szar, amit a populizmusban egymásra licitáló pártvezírek a szánkba tömnek csak blabla, csak eszköz az analfabéta polgárok ikszéért zajló szavazatszerzési háborúban.
 
Megdöglünk és még mindig nem akarja senki előhúzni a kalapból Louist, és ha személy szerint nem is őt, de még csak a szerepét sem akarja senki felvállalni. Pedig úgy kell az országnak Bushy, mint egy falat kenyér. Nem holnap, nem talán és nem jövőre, hanem azonnal, és nem azért, mert egy tizeddel kisebb a GDP, mint kéne, hanem azért, mert másodpercek alatt ismét a hárommillió koldus országa leszünk. Érti odafent valaki egyáltalán, hogy ez nem egyszerűen "csak" az elmúlt húsz év legnagyobb „gödre”, hanem egy olyan katasztrófa, amelyből a büdös életben nem vergődik ki ez a szerencsétlen nemzet?
 
Bushy látja a bajt, ismeri a kórt, és a receptet is tudja. Legalábbis úgy hiszem. Hitemmé vált, hogy van valaki, aki jelentheti a kiutat. Ikonná vált Louis a szememben, de nem csak az enyémben. Érdekes, hogy az a jobboldal, amelyik évekig csak nemzetnyomorító, népnyúzó néven aposztrofálta Bushyt, abban a pillanatban, ahogy az szembehelyezkedett a baloldali kormány gazdaságpolitikájával, rögtön a Magyar Nemzet címlapjára ragasztotta, mint elismert gazdasági szakembert, akinek minden szava arany, hiszen velük együtt fikázta a kabinetet. Nem volt hónap, hogy az „elismert nemzetközi szaktekintélyt” ne interjúvolták volna meg címlapon, aktuális gazdasági kérdésekkel kapcsolatban. Most, hogy az utált MDF-fel kapcsolatban felmerült a neve, persze ismét szemét áruló lett. Viccesen köpönyegforgató a jobboldali média is, de ezt már megszokhattuk.
 
Szóval, aszott bőrű Ibolykánknak leesett a tantusz, és rájött, hogy az agonizáló pártjának kiutat jelenthet egy bejáratott „brand”. Ez a marginális, Tisztelet Társaságával összefolyó, szánalmas két százalékos csapat a túlélésért kapálózik, és talált magának egy jól csengő márkanevet, amelyről elhiszi, hogy rátűzve a pártnak nevezett csiribiri brigád zászlajára, küszöbugrást jelenthet a következő választásokon. Hatalmas tévedés ez részükről, mert rajtuk az sem segítene, ha maga XVI. Benedek adná nevét a párthoz, viszont Lajos bá’ kultikus nevét jó eséllyel rántják magukkal a korrupcióval, a szánalmas háttéralkukkal fémjelzett pártjuk megítélésének dögkútjába.
 
Csak abban bízom, hogy az öreg Bushy is látja ezt, és fákkot mutat a magyar politika élő múmiájának, és nem hagyja nevét apró pénzért a mélybe veszni. Bízom benne, hogy józansága győz, és holnap reggel ugyanúgy reménykedve tekergethetem majd a rádiót, hátha bemondja a nyolcas hírek, hogy a megváltó eljött közénk Louis Bushy személyében!

Címkék: politika gazdaság hülyemagyar bokros lajos louis bushy

58 komment · 2 trackback

 

A „gazdagok és szépek” magyar interpretációjával alapvetően semmi probléma nincs, hiszen az embernek a bankszámláján szereplő nulláktól függetlenül is szíve joga néha összehányni a budit néhány tucat mojitotól bepöccenve. Azzal sincs baj, ha ezt hatszázezer forintos zakóban párja oldalán teszi, aki másfélmilliós, nyúzott rágcsálókból készült, Ikea szőnyegre emlékeztető dzsekiben asszisztál ehhez. Azzal viszont már van bajom, ha egy ilyen újgazdag kocsmázást kulturális eseményként aposztrofál a média.
 
Az önmagát elitnek kikiáltó megélhetési celebek, valamint a hozzájuk csapódó „Mé’ ne mennánk el a bálba, Mari?” bocskoros parasztok gyülekezete roppant szánalmas képet mutat. Egyrészt azért, mert aminek szeretnék láttatni magukat – az elitnek – az elve ciki ma Magyarországon. Ugye, az elit lenne a társadalom feje, de ez az ország éppen most fúródott arccal a szarba, és erről pont a nyakunkon billegő vízfej tehet. Másrészt nem hiszem, hogy bárkivel is el lehet hitetni, hogy „mi vagyunk a felső tízezer” egy olyan rendezvény segítségével, ahol a pszichiátria esetnek számító, bugyifenomén Donatella-trampli, a hetvenévesen csöcsei mutogatásából élő díva (?), valamint az ápdétpárizsi király és a krónikus feltűnési-viszketegségben szenvedő Reka001 Audis neje, továbbá a csepeli, kakaslövészet bajnokának emlékéből megélni próbáló, írástudatlan rokon a prominens vendég.
Szánalom a köbön, de hát mit is várnánk a Balkánon? Annyi köze van ennek a csiribiri csapatnak az elithez, mint az ellenük tüntető részeg srácoknak a baloldali eszmékhez, és pont annyira illik a punk szőrös segge ehhez a bálhoz, mint a valós elit képéhez ez a linóleumproli házibuli. Tökéletesen helyén volt.
 
 

Címkék: operabál

97 komment · 2 trackback

 

"B. Csaba ellen jelenleg életveszélyt okozó testi sértés miatt is folyik ellene eljárás. A mostanában védelmipénz-üzletben utazó 180 centi magas, kopasz, 47 éves férfi ugyanis egy vita során szamurájkarddal vágta meg ellenfele combját. Ez a megyeszékhelyi, illetve a Balaton környéki szórakozóhelyek feletti ellenőrzésért folyó küzdelem egyik epizódja lehetett."
 
(zalaihirlap.hu)
 
 
Életveszélyt okozó testi sértés. Igen tudjuk, ha egy vita hevében valakit pofon vágnak és az ennek következtében olyan szerencsétlenül esik, hogy szétcsapja a fejét a padkán, az halált/életveszélyt okozó testi sértés, attól függően, hogy a mókust sikerül-e összerakni a műtőben, avagy sem. Nem akarták megölni, csak így jött össze. Az elkövető szándéka nem arra irányult, hogy kioltsa áldozata életét.
 
Ez tiszta sor, de bassza meg, egy karddal, késsel, baseballütővel kezemben nem akartam a sértett halálát okozni!? Azt meg hogy? Ha macsétával esek áldozatomnak, az mi más lehet, mint gyilkosság, gyilkossági kísérlet? Nem állt szándékomban megölni? Kekeke… Lehet vélelmezni épelméjű emberről, hogy egy félméteres vágóeszközzel nem akarta áldozata halálát okozni?? Neeee már!Ez vicc???
 
„- Nem akartam megölni, tisztelt bírónő, csak gondoltam, megleckéztetem azzal, hogy szétvágok néhány, ujjnyi eret a combján!” 
 
Mi az, hogy egy késelés nem irányult az áldozat életének kioltására? Feltételezzük az elkövető naivitását, hogy azt ő nem is úgy akarta? Kicsit nagyvonalúak vagyunk a bicskázókkal, nem? Aki élet kioltására alkalmas eszközzel esik a másiknak, az ölni próbált, és le kell szarni, hogy mi volt a szándéka. Nincsen pardon, pont.

Címkék: testi sértés

101 komment

Jancsi bácsi tegnap hívott telefonon. Vasárnap jönnek, de hogy pontosan mikor, azt nem tudta megmondani. Reggel indulnak, és elméletileg három-négy óra alatt ideérnek, de ha az autópályán dugó lesz, -mint legutóbb- lehet, hogy csak késő délutánra esnek be.
Nagyon bírom őt is, meg Marika nénit is, igazi felvilágosult európai polgárok. Korukat meghazudtoló fizikai és szellemi állapotnak örvendenek, és hihetetlen fiatalos mentalitásúak. Hiába, no, a jólét. Nem stresszeltek soha életükben, meg is látszik rajtuk. Sokszor el sem hiszik a korukat, mert magyar szemmel, hihetetlennek tűnik, hogy egy hetvenéves házaspár, így nézzen ki. Egyébként igazi vagabondok, utazgatnak, sportolnak rendszeresen, esténként kocsmáznak, koncertekre és színházba járnak. Komolyan mondom, egy átlag hazai huszonéves simán megirigyelhetné életvitelüket, aktivitásukat. Na ja, ehhez kell pénz is, az meg náluk van dögivel. Igaz, egyikőjük sem atomkutató, de ott azért más az életszínvonal. Az öreg autószerelő volt, a Marika néni meg HTB, de a nyugdíjuk elég tetemes summa, főleg a mi pénztárcánkhoz képest. 
 
Szóval izgatott vagyok, nagyon várom már őket, és ha őszinte akarok lenni, egyáltalán nem önzetlenül. Soha nem jönnek üres kézzel, és ha itt vannak, mindent megtesznek, hogy viszonozzák vendéglátásunkat. Ilyenkor megyünk jobbra-balra, esténként igen frenki éttermekbe szoktak meghívni. Arról nem is beszélve, hogy szatyorszámra szokták hozni a gyerekeknek az édességet. Svájci csoki, rágó, meg egy csomó minden, ami itthon nem nagyon van. Emlékszem még, annak idején, amikor nálunk még kóla is csak elvétve volt, ők már energiaitalt hoztak, meg Tic Tac cukorkát. Mekkora májer voltam a suliban, mikor elővettem szünetben, az egész osztály a barátom lett egy szempillantás alatt. Azt sem felejtem el, hogy nekem volt az utcában először kvarcórám, amit persze szintén tőlük kaptam. A sok hülye még tekergette a ruszki óráját, én meg már hét alarmra keltem és Milkát zabáltam uzsonnára. Ja, a régi szép idők.
 
A csoki ma már kevésbé érdekel, az viszont annál inkább, hogy milyen verdával jönnek. Általában kétévente lecserélik az autójukat, és mivel az öreg németautó-buzi, mindig valami bajor, luxus bálnát vesznek. A csóró nyugdíjasok, mi? Amikor még mi itt az egyes Golfokat tologattuk, nekik már akkor is ötös Bömösük volt, és ha leparkoltak a ház előtt, figyelni kellett az autóra, mert a környék összes kölyke ott lógott az ablakán, hogy megbámulhassák a belsejét. Most is említette a telefonban, hogy már új a paripa, de nem volt hajlandó részleteket elárulni, azt mondta, hogy legyen meglepetés. Lyukas az oldalam, mert szerintem benevezett arra a kupé Mercire, amit még legutóbb együtt nézegettünk az autó-kiállításon. Pedig akkor csajozás lesz ezerrel, mert ha megjönnek, szokás szerint a kezembe nyomja a kulcsot, én meg használhatom, amíg itt vannak. Ha maradnak egy hétig, akkor péntek este begyűjtöm a brigádot, lemegyünk a Rioba, és az Isten se ment meg minket a dugástól. Csúnya, anyagias világ ez, de használjuk ki a lehetőségeinket! Fullos autóhoz fullos bigék járnak, még akkor is, ha ez évente csak egyszer adódik. Szegény ember gazdag rokon vizéből főz.
 
Egy szó, mint száz, lesz megint egy király hetünk, az öregékkel. Tudom, hogy némileg szánalmas, hogy erre izgulok, de a proli, kelet-európai hétköznapjaimba mégiscsak hoz egy kis színt ez a rokonlátogatás. Aztán Júniusban majd veszek ki szabit, és végre már tényleg összehozom, hogy kiutazzak én is. Egyrészt kurvára kíváncsi vagyok a kolbász kerítéses országukra, másrészt minden alkalommal rágják a fülem, hogy menjünk ki vendégségbe hozzájuk, Szlovákiába…
 

Budapest, 2015.

7 komment

11.
február

Heteken belül

Pilu  |  3 komment

 

„…az Ausztriában elfogott N. Győző és R. Sándor ügyét a grazi igazságügyi szervek kezelik, heteken belül kiadhatják őket Magyarországnak.”
 
Van valakinek lövése arról, hogy a schengeni övezeten belül mi szükség van ilyen kiadatási procedúrára? Átlépem a határt (ami, ugye nincs is) és hetekbe telik, míg visszavisznek abba az országba, amelyik kiadta ellenem a nemzetközi elfogatóparancsot.. Nonszensz…

Címkék: schengen

3 komment

 

Tele van a tököm ezzel a pc brigáddal. Nem a véleményük, nem az elveik és nem is gondolataik miatt, hanem azért, mert pont annyira progresszívek, mint azok, akiket fikáznak. Konstruktivizmusból zérus.
Adott itten kérem ez a több évtizedes, évszázados, vagy mit tudom én mióta köztünk lebegő problematika, miszerint a fehérek folyton azzal jönnek, hogy a barnák bűnözők. Persze, a bölcs fehérek próbálnak tovább látni az orruknál, és azt magyarázzák, hogy az, amit látsz annak nem az az oka. Ja, és igazuk is van. Senki nem gondolja komolyan, hogy a barnák génjei utcai bűnözésre volnának kódolva, mint ahogy azt sem, hogy a fehérek génjei meg a gazdasági bűncselekményekre. Pedig fasza kis statisztikát lehetne kihozni abból is, ha megvizsgálnánk, hogy a fehérgalléros elítéltek között hány százalékot tesznek ki az árják! 98? 99? Valahol ezen számok környékén lehet az igazság, de ezen kérdést hajlamosak vagyunk ignorálni mikor a soha nem volt börtönstatisztikákat lapozgatjuk.
 
Mindegy is, térjünk vissza az origóhoz, miszerint a bölcs fehérek lehülyézik azokat, akik szerint mégsem független a bőrszín az egy főre jutó elkövetett bűncselekmények számától. Pc barátaink emberemlékezet óta azt szajkózzák, hogy ez nem faji, hanem szociális probléma. Nem azért viszi el a romagyerek a tyúkodat az udvarból, mert barna bőrrel született, hanem azért, mert az egész cigánykisebbség a társadalom perifériájára szorult és az a közeg ritkán termel ki grófokat. Persze, senki nem akarta, hogy így legyen, de mi fehérek csak nagyvonalúan leszartuk az integráció kérdését az elmúlt X évtizedben, ők meg maguktól baszták átvenni a pozitív példát, a becsületes polgár mintáját. Hogy kinek mennyi, és a mi a felelőssége ebben, azt firtatni már régen késő és felesleges is. Ezen túl vagyunk már, mert a jelenlegi helyzetben ennek boncolgatása egyenlő a fingfűrészeléssel.
 
A szakadék nő, egyre inkább a falu szélére kerülnek, mi meg egyre inkább véres szemmel nézünk rájuk. A fokozatosan/folyamatosan romló helyzetben mára eljutottunk oda, hogy fél lábbal a polgárháború szakadéka felett állunk. Nem arról van szó, hogy az ország látens rasszista lenne, aki suttogva cigányozik a híradó alatt, hanem arról, hogy tömegek vállalják arccal, fizikai valójukban ezen nézeteiket, véleményüket. Kimennek az utcára. Először csak a Gárda masírozott, aztán kiderült Miskolcon, hogy nem csak az látja rendezetlennek a kérdést, aki fekete sapkában rohangál a csíkos zászló alatt, hanem egy igen nagy, hétköznapi emberekből álló réteg is. Szerinted a több ezres tömegtüntetés után mi a következő „lépés”, kedves bölcs fehér? Megmondom én neked, baszod: a pogrom. Nem is sokat kell rá várni, hogy láthassuk az első fehér-roma összecsapást, és az lesz pokoljárásunk rajtköve. De Te ezzel ne is foglalkozz, a lényeg az, hogy sűrűn ismételgesd hangosan, hogy „ez rasszizmus, ez rasszizmus”. Ez majd megoldja a problémát, mint ahogy eddig is hatásos eszköz volt a társadalmi konfliktusok kezelésére. Igaz, kb. annyira jött be, mint az esőtánc az aszály ellen, de ezzel ne is foglalkozz! Te tartsd továbbra is analfabéta hülyének azt, aki Miskolcon tüntetett, mondd nyugodtan, hogy rosszul értelmezi a képet, mert amit lát, az valójában nem ok, hanem okozat! Amellett, hogy teljes mértékben igazat adok neked, nem kellene elgondolkodnod azon, hogy attól függetlenül, hogy az utcára vonulók rosszul értelmezik a jelenséget, te és ők ugyanarról a problémáról beszéltek? Isten őrizz, hogy ezt belásd, mert a végén még túl kellene lépned a jelenlegi kurva kényelmes szerepeden, ami abban merül ki, hogy ülsz a teleszart fészkeden és ismételgeted, hogy „nincs cigánybűnözés, nincs cigánybűnözés”, mint egy erkélyen felejtett papagáj, amelyik nem veszi észre, hogy alatta az utcán már lövik egymást az emberek.
 
Társadalmunk, a roma integráció, a politika, a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás totális csődjét éljük, de gyatra agyad nem veszi észre: teljesen mindegy, hogy ki, milyen olvasatban szemléli az eseményeket - legyen az akár hibás is - ugyanarról a problémáról beszélünk. Önként vállalt feladatod annyiból áll, hogy a vitában felszólalók minden mondatát ízekre szeded jelek után kutatva, hogy felsikíthass: „Rasszista!” – Ez az igazi progresszivitás! Tragédiák kellős közepén, azon csorgatod a nyálad, hogy melyik sajtóorgánum lépte át az általad meghúzott, „gusztustalan cigányozás” határát! (Baszd meg, Szily!)
 
Ha lenne egy varázspálcám, amivel a fehér magyarok fejében rendet tehetnék egy szempillantás alatt, és eljuttatnám szürkeállományukba a bölcsek igéjét, akkor lennél a legnagyobb szarban, mert kiderülne, hogy megoldást te sem tudsz! Szerencsétlen piperkőc módjára kínosan ügyelsz, hogy a saját magad elvárásainak megfelelj, hogy minden mondatod polkorrekt legyen, hogy reggelente bátran nézhess tükörbe, amelyből egy büszke liberális néz majd vissza rád. „Nem hibáztam ma sem, PC vagyok!” - Mindent úgy tettél, ahogy eddig, igaz előrébb most sem jutottunk, de ha majd végleg elsüllyed hajónk, akkor is makulátlanul fehér kesztyűben merülsz alá az összes hülyével együtt a szartenger fenekére.
 
A szőnyeg alá söprés stratégiája eddig volt csak járható út, de persze van, aki most sem hajlandó ezzel szembenézni. Draskovics „Jolly Joker” miniszter úr is úgy véli, hogy a fakabátok néhány hetes túlóráztatásával elintézhető a probléma, megnyugodnak a kedélyek, mindenki hazamegy és a farokverést folytathatjuk tovább. Sajnos ez már egyáltalán nem így néz ki.

Címkék: társadalom

295 komment · 5 trackback

 

„Öt év börtönbüntetésre ítélte a Bács-Kiskun Megyei Bíróság Weiszenberger László egykori kistérségi megbízottat, az MSZP egykori kiskunhalasi önkormányzati képviselőjét…” - adta hírül az MNO.
 
Abban semmi érdekes nincs, hogy a balos portálokon nem főoldalas a hír, az viszont már annál inkább, hogy olybá tűnik, a politikusok sérthetetlensége, miszerint az igazságszolgáltatás valamint a bűnüldözés valahogy mindig megkíméli őket, megtörni látszik. A nemrég kirobbant erzsébetvárosi ingatlanpanamával kapcsolatban, valamint a Zuschlag-ügyben is feltűnően keményen léptek rá az érintettek lábára. Tegyük hozzá: a kezdeti lelkesedés kevés, az a kulcs(ár)kérdés, hogy mi lesz a jogerős ítélet, ugye. De már az is „eredmény” abszurdisztánban.
 
Nem árt észrevenni az esetek kapcsán, hogy mindhárom esetben MSZP-s politikusok az érintettek, és a jelenlegi kormány (párt) nem nyúl utánuk, véletlenül sem próbálja megmenteni a bukott katonákat. De mi lesz itt, ha 2010-től  a FIDESZ veszi át a dzsojsztiket, és a hasonló ügyek megkapargatására nagyobb hangsúlyt fektet majd pártunk és kormányunk?! Ráadásul a lelkes "polgártársak" várhatóan - a megfelelő politikai támogatottsággal - bátrabban nyúlnak majd a hasonló ügyekhez.
 
Lesz min izzadni, kedves elvtársak, öt év nagy idő!
 

Címkék: politika zuschlag weiszenberger erzsébetvárosi ingatlanpanama

2 komment

 

- Van már csajod/pasid?
- Á, továbbra is egyedül... Azt hiszem, túl magasra tettem a mércét.
 
A világ megváltoztathatatlan, és ha az ember nem találja benne helyét, annak felelősségét nem lehet a világra hárítani. A fix, tőlünk független körülmény el nem fogadása nem lehet a körülmény hibája, hanem csakis azé, aki azt nem hajlandó tudomásul venni, és alkalmazkodni hozzá.
Mikor a világot okoljuk saját boldogtalanságunk miatt, nem teszünk mást, minthogy az alkalmazkodóképességünk hiányának felelősségét erre a tényezőre hárítjuk. Ez olyan, mint a vesztes meccs utáni magyarázat: „Csúszott a pálya”. Ja, a másik csapatnak nem…
 
Ha restségünk vagy önteltségünk okán nagyvonalúan átsiklunk a saját hibánk lehetőségén, akkor gyártunk helyzetünkre szép, kerek (ám logikailag teljesen hibás) ideológiákat, magyarázatokat. Ennek egyik kiváló példája a "túl magasra tettem a mércét" frázis.
Mert mit is jelent valójában ez a mondat? Velem semmi baj sincs, nem hibázok, hiszen én csak szeretnék találni egy olyan kvalitású partnert, mint jómagam, mint a „jogos” elvárásaim, arról pedig nem tehetek, hogy ilyen nincs. Tehát, nem én vagyok a hülye, hanem a világ fogyatékos körülöttem, hiszen nincs rajtam kívül még egy olyan teremtés, mint én. Nem az én elvárásaimmal, az önértékelésemmel van baj, hanem ezzel a sárgolyóval, hiszen az nem elégíti ki igényeimet.
Teljesen valószerű állítás, hogy a Földön élő 3.5 milliárd, az országban található 5 millió, és a városodban lakó 1 millió ellenkező nemű közül nem találsz számodra megfelelőt. Kurva világ, az.

Címkék: ember kapcsolatok

4 komment

03.
február

Az utolsó óra

Pilu  |  5 komment

 

"Az utolsó óra - az energia és a jövő"

 

dr. Hetesi Zsolt fizikus előadása

 

 

forrás: SzolnokTV

5 komment

Nem mond hülyeséget ez a Feri gyerek, az irányt már jól belőtte, de a kicsike keze megint rossz maga felé hajlik. Jessz, kisebb parlament, egyfordulós választás, csak éppen nem a listás javára kellene átalakítani a rendszert, hanem az egyénire. A listán csak néhány főt lehetne indítani, kizárólag azért, hogy az adott párt vezetése ne maradhasson az épületen kívül. A többiek meg harcoljanak meg a bizalmamért. Nem egy, mások által összeállított, szkrollozható névsorra akarom adni a voksom, hanem egy emberre, akiről elhiszem, – mert ismerem – hogy képviseli az érdekemet. Ha a lista jelentősen rövidebb lenne, akkor eltűnne a házból jó pár, húsz éve csak a seggét melengető megélhetési politikus, aki lista nélkül még az állatkertbe sem kerülhetne be. 2006-ban is sok „nagyarc” elvérzett egyéniben, érdemes lenne utánanézni, hogy kikkel lennék „szegényebbek”, ha nem lenne lista!
 
Ha Feri még ehhez hozzácsapná az egyszázalékos küszöböt, az lenne az igazi habzsi-dőzsi! Ami nem feltétlenül alaptalan idea, mert a Szadesz érzi, hogy nagy a szar, és ha marad az ötszázalékos küszöb, akkor ők nem parkolnak többet a Kossuth tér környékén, de ha leszállítják a küszöböt, akkor nem csak ők, hanem bent lesz biza’ a Jobbik, meg egy-két hamarjában összekovácsolt párt. (zöldek, civilek) Melyik ujjukat harapják?
Azt a parlamenti közvetítést azért megnézném, mikor napirend előtt Vona habzó szájjal üvölt Kókával! Persze lehet, hogy az SZDSZ még annyira bízik az óriásplakátok erejében és roppant kreatív, kovácspistis kommunikációs „szakembereiben”, hogy nem is gondol erre a veszélyre. No, mindegy.
 
Egyébként az egyszázalékos küszöb kifejezetten jót tenne a politikának és az országnak is, csak a drágalátos elitnek nem. Mert, ugye az 5%-ot elérni kurva nehéz pénz (reklám) nélkül, az meg a parlamentieknek dögivel van, (még a legkisebbek is csak kikönyörögnek maguknak egy pár kilométer autópálya-szakaszt) a kint rekedteknek meg büdös életben nem lesz félmilliárdja, amivel egy épkézláb kampányt össze lehet tolni. Aki bent van ki sem lehet füstölni, aki meg kint dekkol, soha be sem jut. Na ezért jó nekik a mostani 5%-os „bekerülési érték”. A jelenlegi kétpártrendszert alapjaiban változtatná meg, ha mondjuk 3-4 kispárt 10%-kal ülne bent. Mindjárt másképp nézne ki egy koalíció összeállítása, fenntartása. Sok érdeket kellene figyelembe venni a lapok leosztásánál, ami egészséges pezsgést vinne ebbe az állóvízbe.
Még az is előfordulhatna, hogy keménymagos zöld lenne a környezetvédelmi miniszter. Milyen szar is lenne, ha nem egy „központi bizottság” választaná ki a Fideszből, vagy MSZP-ből azt a megfelelően nyaló pártkatonát, akinek ugyan dunsztja sincs a rábízott tárca szakterültéről, de mégiscsak a "jó elvtárs jó helyet érdemel” gondolat mentén osztotanak neki bársonyszéket. Kéne, mint egy falat kenyér, az egyszázalékos határ!
 
Az önkormányzatokban meg nem a képviselők számát felezni, hanem magukat az önkormányzatokat kell negyedelni. Budapestre három, országosan meg cakk-pakk 800, a mostani 32XX helyett. Csak ugye a helyi párthangyákat is etetni kell, arra meg pont jó a mostani önkormányzati felépítés. Láncossal neki kell esni, „oszt’ jó napot”! - több szót nem is érdemel az egész.
 
 
De itt és most megígérem neked, kedves Ferenc, ha mindez megvalósul, akkor aranyba öntünk hálánk jeléül! De ha nem, akkor is.

 

Címkék: politika gyurcsány társadalom

2 komment

 

Nemrégiben látott napvilágot a hír, miszerint 2012-től dugódíjat készül bevezetni a főváros. 400-600-800 forintos alternatívákkal számolnak, illetve azok forgalomcsökkentő hatásával.
Valamelyik este erről beszélgettünk a Wekerlén, mikor jött az ötlet, hogy menjünk be a Művészbe megnézni valamit. Hezitáltunk is, hogy BKV-val, vagy kocsival tegyük tiszteletünket a filmszínházba. Persze, rögtön fejszámolás, hogy mennék-e autóval odáig, ha már létezne a dugódíj? Íme a részletek:
 
A Wekerle-telepről az Oktogon autóval:
Táv: 9,2 km.
Benzin: 2 liter (oda-vissza, bő ráhagyással az árban, fogyasztásban) 600 Ft.
Parkolás: (két órára):  600 Ft.
Dugódíj: (a legdrágább változattal számolva) 800 Ft
Így kettőnknek, 2000 Ft lenne az utazási költsége, dugódíjjal együtt.
 
A Wekerle-telepről az Oktogon tömegközlekedéssel: (BKV Útvonal-tervező alapján)
Táv: 9,5 km.
Járatok: 199-es busz, 99-es busz, 4-es villamos.
Azaz: 2 (személy) * 2 (oda-vissza) * 3 jegy.
Kettőnknek: 12 * 290 = 3480 forintja bánja a moziba menetelt.
 
2000, 3480. Két szám, két kérdés:
Kit fog visszatartani a belvárosi kocsikázástól a dugódíj?  
Fenti számok alapján komolyan gondolja bárki is, hogy ténylegesen csökkenti majd a forgalmat?
 
Kíváncsi vagyok, hogy egyedi-e a mi példánk, vagy az agglomerációban és a külvárosban ez inkább a jellemző? Számold ki Te is magadnak a mozizás útiköltségét:
 

Címkék: budapest főváros dugódíj

192 komment · 1 trackback

 

Vagy ötöt számoltam idefelé jövet. Nem tudom függetleníteni magam a látványuktól, zavar. Van nekem halottam, van fájdalmam, miért szembesít engem másvalaki a sajátjával? Tisztességtelen tolakodásnak érzem. Tudom, hogy a közlekedés veszélyes üzem, és azzal is tisztában vagyok, hogy rengetegen halnak meg az utakon, de az a Te gyászod és a Te halottad. Csak rád tartozik, senki másra. Nem akarom magyarázni a hátsó ülésről kérdező gyereknek, hogy mi az az árokban, és nem akarom kilométerenként érezni gyomromban a görcsöt, ha meglátok egyet.
 
Arcátlanul, arctalanul erőlteted ránk a fájdalmad. Pedig tudhatod, minden ember szívében van gyász, minden embernek van halottja, és elnézve a baleseti statisztikákat, szerintem már olyan ember sincs, aki közvetve vagy közvetlenül ne lenne érintett közlekedési tragédiában. De ezt nem reklámozza senki. Te kinek hirdeted és miért? Önmagadnak? Csak ez lehet a magyarázata, mert az elmentnek ez már nem számít, az utazó, - aki véletlenül jár arra - pedig nem akar tudni róla! És mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy ehhez joga, jogunk van! Nem szeretnék, nem szeretek fejfákkal végigrakott úton nyaralni, keresztelőre, vagy éppen munkába menni. Ehhez jogom, jogunk van!
 
Senki nem veheti el másoktól a felejtés esélyét, nincs jogod szorongást okozni, sebeket feltépni, tolakodóan gyásszal szembesíteni másokat a saját tragédiád okán (sem)! Egyébként sem hiszem, hogy ez lenne a méltó helye és módja kifejezni fájdalmunkat. A halottnak, és az őt hirdető fejfának a temetőben a helye, az emlékének pedig szívünkben. Nem tehetünk minden kórházi ágy mellé keresztet, amelyikben meghalt valaki. A gyásznak megvan a maga helye és ideje, de az évtizedekre szólóan az út mellé helyezett kereszt, amellyel vadidegeneket emlékeztetsz rá, nem az!
 
Jó lenne, ha mindenki meg tudná őrizni józanságát azokban a pillanatokban is, mikor a mérhetetlen fájdalom elvakítja! Ha úgy érzed ültess fát, vigyél egy szál virágot az út mellé, de ne terhelj másokat kéretlenül fájdalmaddal!

Címkék: közlekedés gyász fejfa

19 komment

19.
január

A prosti

Pilu  |  172 komment

 

Már ritka a forgalom, fél tíz is elmúlt. Autópályán szoktam ilyenkor megközelíteni a belvárost. A felhajtóhoz közeledve, szokásos kép fogad a gyártelep mellett. Lányok állnak az út szélén. Prostik. Ránézésre. Kendőzetlenül, fésztufész, nyíltan. Nincs ebben titok, nem tudja és nem is akarja leplezni. A jobb élet reményében eladja testét. Alkalmankénti  tarifa. Nyílt és bevallott. Legfeljebb sajnálni tudom őket, szánni semmiképp, mert őszinte és egyenes. Te is tudod, ő is tudja és nem is akarja tagadni, még önmaga előtt sem.
 
Vagy negyed órával előbb érkeztem a találkozóra, és bár nem kedvelem ezt a belvárosi éttermet, egy kávéval is vendégek vizslatásával ütöm el az időt. A szomszédos asztalhoz egy pár érkezik. Igen jólszituáltak első blikkre. A hölgy olyan 28-30 lehet, roppant dekoratív nehézbombázó. A férfi 65-70 körüli üzletember üzletbácsi, korának megfelelő fizikai állapotban. Nagy a szerelem, turbékol az ifjú pár. Biztos csak az én menthetetlen cinizmusom az, ami ilyen esetekben igen széles mosolyt csal az arcomra. Ha őszinte akarok lenni, alig állom meg, hogy ne röhögjek fel hangosan. Dobó Kata jut az eszembe. A szánalmas, hiúságát legyezgető vén majom, és a jobb élet reményében "igen komoly kompromisszumokat" is bevállaló barátnője. Attól az igen ritka esettől eltekintve – biztosan van néhány ilyen is – amikor is a hasonló párok női tagja gerontofil, egyértelmű a helyzet. Prosti. Ránézésre, kendőzetlenül. Bár, ezt egyébként sem lehet leplezni. Átalánydíjas tarifa: Anyagi biztonság cserébe a testéért. Köztük és a gyártelepi lányok között csak annyi a különbség, hogy ha őt lekurvázod, biztosan megharagszik. Nyílt, mégis tagadott. Valami megmosolyogtató ideológiát biztosan gyárt kapcsolatuk okára, ha rákérdezel.
 
Megérkezik a társaság. Jópofa arcok, ám igazán nem sok közöm van sem hozzájuk, sem a világukhoz. Jött az a lány is, akinek mindig elfelejtem a nevét, de őt magát nem, mert gyakorlatilag mindent megtestesít, amit utálok az urbánus emberben. Egyébként biztosan nem rossz lélek, de ez a magazinokból összeollózott élet, a „lájfsztájl-egyéniség" viszketést okoz a hátamon. Az új barátjával jött. Mint kiderült, már vagy fél éve együtt van ezzel a sráccal. Egyébként illenek egymáshoz, úgy külsőre, habitusra és még korban is. Egy dolog azonban érdekes, ez a srác is kő gazdag. Ahogy az ex, és az azt megelőző is. Véletlenül mindig jó helyre teszi a seggét. Mintha szűrő lenne a kapcsolataiban a min. havi 1 guriga jövedelem. Mondom, nem buta, nem rosszindulatú, de amolyan igazi trendi picsa. Komoly igényekkel, változatos élettel, amihez -meg mint tudjuk- dela kell. Talán ez a magyarázata annak, hogy Ámor sohasem lövi meg egy autószerelő nyilával? Tisztán emlékszem egy elszólására, ami a kapcsolatukra vonatkozott: „Jól vagyok tartva.” Prosti. Bár ránézésre nem az. Bújtatott, tagadott. Átalánydíjas tarifa: Anyagi biztonság cserébe a testéért, a társaságáért, a kapcsolatáért. Nem nyíltan és még csak nem is bevallottan. Legfeljebb magának ismeri be. Néha.
 
10.000-re teszik ma Magyarországon a prostituáltak számát. Az utóbbi két kategória nélkül, nyílván. És velük együtt?
 

 

 

Címkék: prostitúció társadalom

172 komment

 

… mindig melletted terem, ha konfrontálódsz, ha vitába keveredsz. Teljes mellszélességgel képviseli álláspontod bárki ellen. Az "ellen" szó a hangsúlyos. Mert soha eszébe sem jut ilyen esetekben békíteni. Valódi harcos ő, mint Lajos a kocsmában, akinek - egy kis verekedés reményében - az lesz aktuális, országos cimbije, aki épp' egy idegennel vitatkozik. Mindegy, csak balhé legyen. „Ne anyázd a barátomat, jóóó?!”
 
… szívesen segít megoldani problémáid. Képvisel, beszél helyetted másokkal, közvetít. Igaz, ezt a legtöbb esetben, szimplán csak szarkeverésnek hívják.
 
… ha több ilyen ember ül az asztal körül („jóbaráti” összejövetel), azt fikázzák a csapatból, aki éppen nem tart velük aznap. Természetes, hogy morális alapot is teremtenek mocskolódásuknak, mégpedig azáltal, hogy sűrűn ismételgetik az „ezt neki is elmondanám/elmondtam…” kezdetű mondatot.
 
… mindig ott van, ha bajban vagy. Ha olyan bajban, amiben ő is. Nem azért jön, hogy segítsen, hanem, hogy magának gyűjtsön erőt azáltal, hogy lássa, nincs egyedül problémájával. Ketten mégiscsak jobb szívni, mint egyedül. Ilyenkor gyakran hallhatod a „Látod, én is…”, „Nekem is volt…”, „Én is szembesültem már..” közhelyeket.
 
… például rábízhatod a kutyád, ha nyaralsz. Igaz, hazaérkezve az udvaron tonnaszám áll a szar, a blöki mintha le lenne fogyva, kutyakaja feltűnően kevés fogyott, de legalább a hűtőből hiányzik a karácsonyra kapott vodkád.
 
… ugyanolyan karakán, mint Te. Ezt arról veszed észre, hogy az „életvezetésével” kapcsolatos, legfinomabban tálalt tanácsot is határozottan utasítja vissza. Tipikus esete, mikor a „Nem kéne piásan vezetned!” megjegyzésre, kategorikusan küld el anyádba.
 
… nagyon sok a hasonlóság sorsaitok között. Ezért (is) kedveled. Igaz, fogalmazhatnánk úgy is, hogy pont olyan balfasz, mint Te, hiszen ugyanazokat a hibákat vétette élete során, de mégis csak jobb ezt a „sorsközösség” és a „hasonló karma” pátoszos kifejezésekkel illetni.
 
… nagyon sokat jelent neked, hogy ő van. Igaz, azon még soha nem gondolkodtál el, hogy ha nem lenne, akkor is pont ott tartanál, ahol most. Kegyesen ignorálod ezt a gondolatmenetet, mert ha nem így tennél, kiderülne, hogy nincs is barátod.
 
… támasz, ha baj van. Ez azt jelenti, hogy ő a biztos, statikus pont. Bár a jó emberi kapcsolat alapvető jellemzője, hogy egymást építik annak részesei, azaz „tolják, húzzák” egymást, pluszt adnak a másik félnek, nem csak mankók. Támaszkodni a korlátra is lehet, de ezt ne firtasd, mert megint oda lyukadnál ki, hogy tulajdonképpen egyedül vagy.
 
… úgy ahogy van, elfogadod a hibáival együtt is. Ezzel két legyet ütsz egy csapásra, mert így igazolhatod önmagad emberségességét, valamint az ő jóságát is. A jó emberek meg – mint tudjuk – megtalálják egymást, és összetartanak. Egyszóval, érdemei és botlásai „elismerése” mellett magadnál tartod. Ő jó. És (így) Te is. Mondod ezt, a kis szubjektív álláspontodból, mert meg egyszer sem merted objektíven értékelni ezt az embert! Mondjuk úgy, hogy felteszed magadnak azt az igen egyszerű kérdést, hogy állítanád-e őt példaképnek gyermeked elé?! Ajaj, csak nincs baj a válasszal?
 
… hiszen annyira „komálod”, hogy elnézel neki „dolgokat”. (Ilyen lehet például a fentebb említett piás vezetés.) Bár Te elvi okokból nem tennél ilyet, és egyébként messzemenőkig elítéled az ilyen magatartásformát, neki megbocsátod. Khmm, de miért is?
 
 
Erre a felsoroálsra joggal mondhatod, hogy az ilyen ember nem barát, és azt is, hogy akinek ilyen a barátja, az megérdemli sorsát. Azt kell, hogy mondjam, igazad is van a tekintetben, hogy az ilyen kapcsolat az tényleg nem barátság. Viszont aki nem veszi észre, hogy ilyen kapcsolatot tart fent barátság címszó alatt, az lehet, hogy csak felületesen él. Vagy nem venni tudomást a szarról, pont annyira gáz, mint szarnak lenni?
 
Ha vagy annyira józan, hogy elvek mentén éled az életed, azaz bizonyos viselkedési normákat megkövetelsz magadtól pusztán a saját elgondolásaid alapján, és konzekvensen élsz, előbb-utóbb a saját környezetedtől is el fogod várni ezeket. Aki nem így tesz, - vagyis nem felel meg azoknak az elvárásoknak, amelyeket Te magad is próbálsz betartani - annak társaságát mellőzöd. Így juthat el oda az ember harmincas éveire, hogy radikálisan megfogyatkozik körülötte a „barátnak” nevezett emberek száma, vagy teljesen átrendeződik társasága. Ha ez a „szelekció” nem történik meg, annak két oka lehet: vagy nem támasztottál magaddal szemben ilyen követelményeket, vagy ugyan igen, de ezt másoktól nem várod el. Utóbbi a megbocsáthatatlan igénytelenség, előbbi meg azt jelenti, hogy megtaláltad helyed. Persze ez a megállapítás, annyira nem pozitív kicsengésű számodra.
 
Hogy miért soroltam fel a fenti zagyvaságokat? Mert eszembe jutott minap a „Nézd meg az anyját, vedd el a lányát!” közmondásunk, és rájöttem, hogy hülyeség, úgy ahogy van. Ismerjük azt az ékes W.A. aranyköpést, miszerint „barátainkkal Isten kárpótol bennünket a rokonainkért”. Nem választod sem anyádat, sem apádat, a csont alkesz nagybátyádat meg végképp nem kérted, viszont a barátokat Te magad válogatod. Tolla, madara, barátja. A legjobb indikátor a barát, a baráti társaság. Mert mi, ha ez nem? Mi jellemezne jobban egy embert, mint az, hogy önként és dalolva kikkel tölti az idejét, kiket kedvel, és kivel érzi jól magát?
 
Mindegy, hogy életed párjáról, az üzleti partneredről, esetleg egy újdonsült haverról van szó, nézd meg, hogy kivel/kikkel veszi körbe magát! Tökéletesen lenyomata az egyénnek. Ha „rossz társaságba keveredett” mindegy, hogy csak a felületessége miatt került közéjük, vagy azért, mert önmaga is olyan, mint ők. Szarházik között ki érzi jól magát?

Címkék: barátság gondolatok kapcsolatok

21 komment

 

A történt szerint Marika és Lajos csemetéstől kiköltözött az agglomerációba, amiről tudjuk, hogy szép és jó hely, ám – mint az ő esetükben is – valami mindig árnyalja a zöldövezeti idillt. Jelen esetben az, hogy az utcában nem volt csatorna, így szerencsétlenek kénytelenek voltak háromhetente megbirkózni a pöcésekkel, és az emésztő minden kellemetlenségével.
Szóval, egy szép napon ismét csurig megtelt a gödör. Hívták a szippantós brigádot, akik vissza is jelezték érkezésüket az esti órákra. Igen ám, de a gyerekeknek ruha kell, és a frissen vásárolt, hájtek mosógépben (A+ energiaosztály, vízfogyasztás: <40 liter) már bent figyel a ruha. Lajos kreatív gyerek, szólt az asszonynak, hogy húzza le a mosógép lefolyócsövét a fali csatlakozóról, dugózza be a kádat, tegye bele a cső végét, hogy a masina abba eressze le a vizet. Majd kimeri ő vödörrel az udvarra, ha addig nem érne oda a tartálykocsi. Recept egyszerű, feladat kipipálva.
 
A meglepetés ekkor jött, ugyanis a mosóprogram lejárta után érdeklődve szemlélték a majd’ teli kádat. Vagy ők a hülyék, vagy a kád 50 literes. Lajos, hogy végére járjon a történetnek, nem volt rest megragadni egy (16 literes) vödröt, és elkezdte kihordani a löttyöt. Éppen ötször fordult, mire üres lett a kád. Hogy is van ez? Egy mosás nyolcvan liter vízből? A termék specifikációja szerint ezen a programon negyven liter víznél is kevesebbet kellett volna fogyasztania. Köhmm…
Ugyan a pöcések jöttek a megígért időpontban, de Lalit nem hagyta nyugodni az eset és a „kísérletet” megismételte. Az eredmény persze ugyanaz. Tanúsítvány ide, specifikáció oda, ez a gép kétszer annyi vizet zabál, mint amennyit állítanak róla… Lali tovább vitte az ügyet: reklamáció, forgalmazó, hajtépés, gép vissza, csere másik típusra. De a sztori ezen része minket már nem is érdekel. Egyébként is, ez az egész mese vagy igaz, vagy nem, viszont erősen elgondolkodtató.
 
Egy ilyen abszurd esetet kivéve, eszébe jutna valakinek is leellenőrizni, hogy az általa vásárolt műszaki cikk tényleg olyan paraméterekkel bír, mint amilyeneket ráírtak? Mérted már a környezetfrájendli hűtöd tényleges fogyasztását? Vagy a mosogatógéped állítólagos tizenöt literes vízfelhasználását? Esetleg a környezettudatosságod okán megvásárolt energiatakarékos izzód valós áramfelvételét? Kinek jutna eszébe, kinek van hozzá türelme és eszköze? Senkinek. Rája vagyon téve a matrica, Te meg elhiszed, és kész.
Már hallom a csillógó szemű ifjak hangját: „- No de ráírták, tanúsítvány van róla, és ellenőrzik is!” Na, ja. Amióta kiderült, hogy a hipermarketek üzemszerűen hamisítják a termékek lejárati idejét, hogy néha becsúszik a boltok polcaira néhány száz tonna rákkeltő bébiétel, valamint, hogy a „brüsszelszabvány” rozsdamentes pultba vágóhídi hulladékot raknak eléd húspogácsa elnevezéssel, azóta valahogy szkeptikus vagyok a „hatóságok - multik - fogyasztói érdekvédelem” Szentháromsággal kapcsolatban. És szerintem nem minden alap nélkül. Miért ne lehetne kamu az „A+” besorolás és a vízfogyasztás? Méred? Mérik? És ha kiderül, hogy a ultradizájn, lézer-duál-processzoros mosógép mégsem az, aminek adják, akkor megbüntetik a gyártót? Kekeke. És ha igen, mennyire? Hallottál már olyanról, hogy cégek az „extraköltségek” címszó alatt kalkulálnak az előre „sejthető” (hatósági) büntetésekkel? Lehet, hogy az is benne van az árban, kifizeted, akár a csomagolást…:)

Címkék: fogyasztó fogyasztói társadalom mosógép

2 komment

30.
november

Kussolás

Pilu  |  5 komment

 

Szabály #1: Szabadság van. A legfontosabb, hogy gondolatszabadság. Járhat a fejedben bármi, lehet akármilyen véleményed, amíg a közös játékszabályokat betartod, és ezzel nem bántasz senkit, addig az a tiéd. Lehetsz hülye, lehetsz fejben náci, sztálinista, ultrajobbos, ultrabalos és ultrasegg. Amíg ezen elvek miatt nem sérted mások jogait, lelked rajta.
 
Szabály #2: Egyenlőség van. Egyenlő a piros a feketével, és barnahajúnak pont annyi joga van, mint a kékszeműnek.
 
Szabály #3: Prekoncepció nélkül ítélkezés. Adott cselekményt, cselekedetet csak és kizárólag önmagában szabad értékelni. Ha egy huligánt vernek az éppen olyan bűncselekmény, mint ha egy szerzetest. Hülyén is nézne ki a világ, ha valakit, aki közlekedési szabályt sértett, szélsőséges politikai nézetei miatt, magasabb büntetéssel sújtanánk. 
 
Szabály #4: Törvényesség. Ide tartozik, - többek között - hogy a rendőr soha senkit nem bánt. Letartóztat, előállít, de a büntetés megállapítása, kiszabása nem az ő dolga. Ha ellenállsz, kényszerít, de nem ítélhet el, nem ítélhet meg, és főleg nem büntet. A rendőr robot: IF „törvénysértés fennforgása áll fenn” THEN letartóztat, AND GO TO kaptár. IF letartóztatandó személy ellenáll THEN kényszerítőeszköz alkalmaz. A robot algoritmusából hiányzik emóció, a személyes indulat, és minden egyéb szubjektum.  
 
Szabály #5: Külső jegyei, nézetei, etnikai hovatartozása, neme és vallása miatt senkit nem érhet hátrányos megkülönböztetés és főleg nem fizikai atrocitás. A feka, a rizsa, a zsidó, a fehér és a keresztény, balos és jobbos, a buta és az okos is ugyanazon elbánásban részesül, ugyanazon jogok mellett.
  
Aki a fenti szabályokat vallja magénak, azt - az egyszerűség kedvéért - nevezzük most liberálisnak. Aki ezekkel nem ért egyet (különös tekintettel az 5. szabályra) azt hívjuk szélsőjobbosnak. A liberálisok utálják a szélsőjobbosokat és viszont, de a gondolkodó liberális tudja, hogy a szabályoknak csak akkor van értelme, ha rájuk is igazak, hiszen ha nem így cselekszik és vélekedik, akkor pontosan a saját szabályrendszerének mond ellent. A fenti „lehetsz hülye” szabály alapján, nekik is kijár a tolerancia, egészen addig, amíg mások jogait nem sértik, másokat nem bántanak, ők is „egy egységnyi” jogot élveznek.
 
A liberális élete alaphelyzetben roppant egyszerű. Ha a fenti szabályok be nem tartását tapasztalja, akkor jó nagyra nyitja a száját és minden lehetséges módon tiltakozik (tegyük hozzá, teljes joggal) a szabályt sértő, a szabály megsértése ellen. Mivel ezeket általában éppen a szélsőjobbosok követik el, a liberális dolga nem túl bonyolult: gyertyagyújtás, felvonulás, petíció, nyilatkozat, „fehérterror” transzparens, „rohadt nácik” skandálása. Egészen addig nincs is baj ezzel a recepttel, amíg egyszer véletlenül éppen nem a szélsőjobbosokat ütik. (Az, hogy valójában miért, és ki, jelen esetben teljesen irreleváns, a lényeg, hogy jogtalanul, különösen azért, mert jogosan soha senkit nem lehet ütni, ugye.) Akkor jön a dilemma, hiszen éppen a szabályai esküdt ellenségeit leckéztetik, akiket elvből utál. Egyik szeme sír, a másik nevet. Legyen konzekvens és álljon ki az „ellenség” jogai mellett, vagy kárörvendjen egy „egészségeset” és kussoljon? Nehéz kérdés, hiszen ha az előbbi utat választja, akkor sokan fogják hülyének nézni, ráadásul kezet kell nyújtson annak, akit gyűlöl. Ha az utóbbi megoldás mellett teszi le a voksát, akkor a saját elveit köpi le és egy másodperc alatt egyszerre húzza ki magát a liberálisok és a demokraták névsorából, akár Kuncze, aki mint tudjuk a szemkilövés morális kérdését elintézte azzal a mondattal, hogy „Minek ment oda?”. Hűnek maradni elveimhez, konzekvensen gondolkodni, vagy a rozmár útjára lépni? A magyar liberális értelmiség pedig választott. Éppen olyan szarházi módon viselkedik, mint ahogy egykori vezérük tette 2006 szeptemberében. 
 
Sajnos, úgy látom, hogy sokan nem látják tisztán az eseményeket, illetve azok súlyát, ezért nem árt, ha nevén nevezzük a dolgokat. Ami a dunaszerdahelyi mérkőzésen történt, arra van egy szavunk: pogrom. Embereket etnikai hovatartozásuk végett vertek meg. Konkrétabban: azért mert magyarok. Mielőtt felvisítanál, hogy „na, de….” elmondom, hogy éppen azért vertek „ultrákat”, hogy a történet ne legyen fekete-fehér, azaz később el lehessen kenni a „szélsőjobbosnacionalistanácicsűrhe” hivatkozással. Minden másról vitatkozhatunk, az itthoni reakciók képezhetik vita tárgyát, el és megítélhetőek, de ez nem változtat az attakon. Azok az emberek nem kocsmai verekedésben sérültek meg, nem huligánok, és nem részeg nácik püfölték őket egy sikátorban, hanem a Szlovák állam rendőrsége verte őket hülyére egy nyilvános sportrendezvényen. Egységnyi jogú embert bántottak ok és minden jogi alap nélkül. Lehet itten a sértetteket ultrázni, de attól még a tény, tény marad. A legsötétebb náci korszakot idéző pogrom tanúi lehettünk 2008-ban, Európában. A napnál világosabb, hogy a „drukkerverés” egy jól megírt forgatókönyv szerint zajlott, és az is tisztán látszik, hogy (felső) politikai támogatás, - mi több - megrendelés hiányában ezt mezítlábas rendőrök, maguktól nem merték volna megtenni. Nem kell összeesküvéselmélet-gyártónak lenni ahhoz, hogy az utólagos momentumok alapján összerakjuk annak az ördögi tervnek a képét, ami a cselekménysorozat mögött áll. Tökéletes időzítés, tökéletes célcsoport, tökéletes reakciók, és tökéletes kézmosás. Nem kell ezt tovább ragozni, és minősíteni sem. Nem vártunk mást a szarházi, skizofrén tót politikai elittől.
 
De sajnos az is természetesnek mondható, amit a mi kormányunk reakcióként mutatott. Egyrészt láttunk már ennél cifrábbat is itthon, amikor 2006-ban a Gyurcsány által „kézivezérelt” pribékek ugyanezt eljátszották Pesten, másrészt ne várjunk államférfihoz méltó viselkedést ettől az offshore KISZ-estől, és bozontos hajú tanító nénitől, akik annyira karakánok, mint a kéthetes, asztalon felejtett májkrém.
 
Szomorú, de minden úgy történt, ahogy az várható volt. Egy momentum mellett azonban nem tudok elmenni szó nélkül, és ez a hazai liberális elit némasága. A minden piszlicsáré ügyre ugró megmondóemberek, a pártvezetők, és a felelőséggel bíró értelmiségiek kárörvendő kussolása. Embereket vertek. Teljesen mindegy, hogy huligán vagy szerzetes az áldozat, hús szakadt, vér fröccsent és csont törött. Ha nem így látjátok, és nem nyitjátok szátokat a vért látva, akkor ti is csak szarházi díszliberálisok vagytok akár a Kuncze, akik nem érdemlik meg az ember elnevezést sem!
 
Tisztelet a kivételnek.
 
 

Címkék: politika magyarverés

5 komment

29.
november

Príma

Pilu  |  1 komment

 

Az emberiség két nagy csoportra osztható. Az elsőbe azok tartoznak, akik szeretik a Primust, a másodikba pedig azok, akik még nem ismerik. Van ugyan egy harmadik halmaz is, (akik ismerik, ám nem szeretik) de elhanyagolható számuk és zenei ízléstelenségük miatt velük nem érdemes foglalkozni. Egyébként a fikázók táborát általában azok alkotják, akiknek a zenekar által produkált auditív és vizuális információt nem képes egységes egésszé összeállítani az agyuk.
 
 
Amit a Primusról tudni érdemes:
- Elsősorban az, hogy betegek. Ugyanis, normális ember ilyen zenét nem csinál. Muzsikájuk, klipjeik, színpadi megjelenésük mind ezt támasztják alá. Valószínűsíthetően olyan fiziológiai folyamat zajlik szervezetükben, melynek következtében úgy áll elő náluk a módosult tudatállapot, hogy nem fogyasztanak drogokat.
- Tehetségtelenek. Ugyan elmondható ez a zenekar minden tagjáról, de különösen érdemes odafigyelni a Les Claypool - szemmel hallhatóan - kétbalkezes játékára.
- Már nincsenek. Vagy vannak, de ezt a fene sem tudja igazából. Egyébként nem ez az egyetlen kérdőjel a zenekar körül. Az biztos, hogy koncerteznek.
 
Végeredményképpen elmondható, hogy ez kultikussá vált banda korszakalkotó a "könnyűzenében". Amit produkálnak megismételhetetlen, nem fogható semmi eddigihez, és új dimenzióba helyezte a „rockzenét”.
 
Egyébként minden mindegy, nem kell a részletekkel foglalkozni, hallgatni kell őket és kész. Különösen ajánlott téli estékre, némi szesz kíséretében becsapni a hifibe, és addig tolni, amíg át nem kopog a szomszéd (hogy kölcsönkérje a lemezt).
 


 


 


 


 


 


 

 

Címkék: zene primus

1 komment

18.
november

Delegáltak

Pilu  |  19 komment

 

A politikus önmagában nem más, mint a kontraszelekció végterméke: a szar.
A belőlük alkotott párt nem más, mint a rakás szar.
Ha követed a politikát észrevehetted, hogy a pártok az önmaguk számára sem kívánatos politikusokat „érdemeik és munkásságuk elismerése mellett” Brüsszelbe delegálják. (lásd: Kovács László)
Ha feltételezzük, hogy ez nem csak nálunk van így, hanem szerte Európában, akkor kijelenthetjük, hogy Brüsszelben a végtermékek által alkotott rakások azon tagjai ülnek, akik még onnan is kiszelektálódtak. Ujjé!
 
És most, csendüljön fel az Örömóda! :)

Címkék: politika társadalom demokrácia

19 komment

 

Két napja nem alszom. Kétséges közt vergődök, fájón zakatol az agyam.
Ez nem lehet igaz. Ez nem igaz, ez nem igaz, ez nem igaz.
Ez a hazafi, ez a példás családapa!? Uram, add, hogy ne legyen igaz! A konzervatív értékrend utolsó európai bástyája, ez rettenthetetlen szikla! Ez a példás családapa, ez az elkötelezett rendpárti! Atya ég, ha belegondolok, hogy ott volt velünk lélekben, amikor a melegfelvonulást megdobáltuk! Csak a kordon másik oldalán.
Vajon ő volt a fiú, vagy a lány? Nem, az biztos nem, köcsög nem lehetett! Hogy a farát tolatta volna, ez elképzelhetetlen. Biztosan ő volt az aktív és jól megbaszta azt a kis köcsögöt! Meg is érdemelte. Férfi volt ő még az ágyban is!
 
Ha kicsit keletebbre született volna, a mi szellemi vezérünk lenne most, még így holtában is. Az a rengeteg munka, se éjjele, se nappala, csak a népének élt. Hazafelé sietett azon az éjjelen is. Rohant a családjához, a szeretteihez. A buzibárból...
Ha belegondolok, hogy néhány napja még a virtuális térben emeltem neki kegyhelyet, hogy közösen sirattuk meg elvtársaimmal, belinkeltem a videóját, hogy posztban méltattam a munkásságát, emberi nagyságát... Egy ratyinak. A szája, amivel gyermekeink ártatlan arcát csókolta, spermás volt? A kéz, amit nyújtott felénk, répát markolászott?
 
Nem, nem, nem, nem.
 
Túl zaklatott vagyok, így nem lehet normálisan gondolkodni. Nyugodjunk meg! Vegyük csak sorra, mit is tudunk pontosan!? Mik a szigorúan vett tények?
Lehet ez akár hazugság is. Koholmány, amelyet csak most a halála után mernek rázúdítani. Azok a fotók, meg nem jelentenek semmit, ilyenek bárkiről készülhettek. Néhány fiatal sráccal lefotózták. Biztosan a rajongók valahol, mondjuk egy meccs után felkérték, hogy álljon melléjük. Egy közös hokimeccs után.
 
Persze, persze, most áll össze a kép. Először kinyírták, most meg bemocskolják. Hát, hogyne: a szabadkőművesek, a pajeszos hóhérok, a Moszad. Útjukban volt, eltették láb alól, most pedig lerombolják a mítoszt. A szemetek!
 
Mondd, hogy nem igaz!

Címkék: jörgi

22 komment

 

Hajnal kettő, hallgatom a rádiót. Fiatalok vitatkoznak benne, országunk tudatos tönkretételének okairól. Három lépésben eljutnak az ilyenkor szóba jöhető összeesküvés-elméletek valamelyikéhez, nevezetesen, hogy Izrael vagy Hollandia költözik a Kárpát-medencébe. Klasszikusok. Emelkednek a tengerszintek, menekülnek a fapapucsosok, vagy a pajeszos telepesek helyzete tarthatatlan az olajfák alatt. Hogy melyik „magyarázathoz” jutottak el végül már nem tudom, mert a hülyeségre én sem vagyok mennyiségtől független vevő, így elkapcsoltam. Viszont nem hagyott nyugodni a srácok téves gondolatmenete, így fejben elkezdtem elemezni, hogy miről is beszéltek.
 
Kiindulópont: országunk romokban. És itt, az első pontnál álljunk is meg! Bármilyen következtetésre jutottak ifjaink, az origójuk színigazság. Hazánk soha nem látott válságban van. Felejtsük el a hitelezési lufit, tisztítsuk meg ettől a képet, és próbáljuk objektíven értékelni Magyarország jelenlegi helyzetét. Gondolkodjunk el azon, hogy nincs az életnek olyan területe, amelyre ne illene a szar jelző, ha körbenézünk Hegyeshalomtól Záhonyig.
 
Mert van nekünk:
 
- Egy csodálatos demokráciánk. Az ötszázalékos parlamenti küszöbnek köszönhetően bebetonozott pártokkal. Oda emberfia, rajtuk kívül nem jut be. A listás voksolás eredménye, hogy tele a parlamentünk olyan arcokkal, akiket soha nem láthatsz sehol, még csak a fogadóóra kellemetlen perceivel sem kell számolniuk, kizárólag a költségtérítés végett járnak be az Országgyűlésbe. Kontroll zéró, visszahívhatóság lehetősége szintúgy. Semmi sem zavarhatja a szondafújást megtagadó, bárhol rágyújtó, bemondásos költségelszámoló naplopók tevékenységét. Vért szívnak naphosszat. Arról nem is beszélve, hogy az alkotmányjogászok több órás előadást tartanak arról, hogy hogyan lehetséges (elméletileg) egy kormányt megbuktatni. Egy olyan rendszerben, ahol ők vannak miértünk. Nonszensz. Pártfinanszírozásostól, választási törvénnyel együtt úgy szar, ahogy van.
 
- Egy önkormányzati rendszerünk. Egy olyan országban, ahol bármely pontról, tetszőleges irányba elindulva, gépjárművel másfél óra alatt határhoz érsz, ott tartunk mi 3200 polgármestert. Bravó. Egyszer meg kellene őket kérni, hogy feküdjenek egymás mellé. Szerintem Váctól Pestig érne az emberkígyó. Tudom, hogy a pártok ezen rendszeren keresztül etetik a közkatonákat, no de mégis.. Ennyit? Ennyit. Cserébe viszont egy forgalmiért három hetet várhatsz az okmányirodán, és a helyi pénzek nagy része arra megy el, hogy az apparátust etessük. Végül is, jobb mintha munka nélküliek lennének. Gondolkodtál már azon, hogy minek okmányiroda ahhoz, hogy valaki felvigye a minisztérium adatbázisába az adataidat? Begépeli helyetted, hogy ABC-123 frsz. mától Lajosé. Külön szobában, külön fizetésért, 08-tól 14:00-ig. Ezért fizetjük őket.
 
- Egy egészségügyi rendszerünk. Naivitás lenne azt állítani, hogy az összeomlás szélén áll. Már összeomlott. Még néhány lelkes, hivatásának elő dolgozó valami lelkecskét tart a gólemben, de alapvetően meghalt. Isten óvja a betegeket attól, hogy magyar kórházba kerüljenek, az a tuti vég. Gyakran eszembe jut, hogy mi a fenéért aggódnak az aktív eutanázia gyakorlati alkalmazása miatt, hiszen a magyar kórház önmagában az. Bemész és biztos, hogy megdöglesz. Segít a rendszer meghalni, akkor is ha nem vagy menthetetlen. Nem kezdem el sorolni közvetlen környezetem rémtörténeteit, hiszen ebből mindenkinek van egy tucat. Nem jött a mentő, elkezelték, bent hagyták, nem volt vizsgálat, pénzt kért a doki, összecserélték, rossz helyre küldték, kiszedték, de nem kellett volna, belehalt. Akár az EÜ.
 
- Oktatási rendszerünk. Pénzhiány, tanárverés, színvonalesés, pedagógushiány. Kell ezt magyarázni? Hogy ki megy el manapság tanárnak, arról fogalmam sincs, de, hogy ilyen viszonyok között és megbecsülés mellett, gyaníthatóan (többségében) nem azok akiknek kellene, az biztos. Tényleg, 90 nettóért ki megy el odvas táblára krétával kapirgálni, úgy, hogy közben fennáll a veszélye, hogy valamelyik unatkozó tizennégy éves hülyegyerek pofán veri, amit kénytelen tétlenül elszenvedni? Vagy beszélgessünk a diplomások azon (egyre nagyobb) rétegéről, akik néhány év felsőoktatási intézményben eltöltött év után funkcionális analfabéták, akik az egyelőre szót n-nel írják?
Azt látom, hogy akinek pénze van, biztosan összekapar egy diplomát, bármilyen hülye legyen is, aki viszont képességei miatt egy kicsit is kilóg a sorból (akár túlmutat azon, akár gyengébb), az kiesik a rendszerből, mert nincs rá pénz, mert nincsenek felkészülve, arra, hogy velük is törődjenek. Jönnek a piacképtelen diplomások csőstül, termelünk évente párezer olyan szakembert, akikből már eleve túlkínálat van. Jó hír viszont, hogy vehetsz a másodikos gyerekednek harminc rúgóért könyvcsomagot. Volna egy fogadásom, hogy a könyvkiadók ügynökei pontosan úgy működnek, mint az orvoslátogatók. Totál káosz.
 
- Rendőrségünk. Kekeke. Hogy ennél lejjebb lehet-e süllyedni a morális megítélést tekintve, azt nem hiszem. Végzik a feladatukat, szépítgetik a saját statisztikájukat, és azt az ügyet, ami ronthatná a felderítési rátát, lehetőség szerint fel sem veszik. Egy autófeltörés miatt már ki sem hívod őket. Minek? Viszont az autópálya mellett igen aktívan pakolják zsebre a tízeseket. De van amiben remekelnek, például a szemkilövésben, és az egymás seggének tisztára mosásában, ha mégis bíróság elé kerülne valamelyik kolléga. Ma Magyarországon szégyen rendőrnek lenni, és erről nem Kovács tizedes tehet. Megvédeni, segíteni nem fognak, viszont megbasznak, ha kell. Legyen az szó szerint a fogda egy tüntetés után, vagy átvitt értelemben a sarkon, az égőkészlet hiánya miatt. Ők sem értünk vannak.
 
- Igazságszolgáltatásunk. Uh. Néhány „apró” fiaskó mellett, azért abban biztos lehetsz, hogy működik. Igaz szarul és lassan, de legalább nem pártatlan. Hogy hogyan lehetséges országunk legnagyobb mészárlásának ügyében bizonyíték nélkül elmarasztaló ítéletet hozni, és hogyan lehet szabadlábon egy teljesen kamu szakértői vélemény alapján egy keresztapa, vagy miért kér enyhítést az ügyész Princz Gábor ügye kapcsán, azt nem tudom megmondani. Azt látom, hogy egy tornacipő dobáló nyugdíjast heteken belül elítélnek, viszont a jogosan követelt kintlévőségeimet éveken keresztül nem tudom behajtani jogi úton. Katasztrófa.
 
- Hadseregünk. No, ez a viccek vicce. Tudtad, hogy ők fognak megvédeni, ha baj lesz? Azok a tisztek, akiknek nagy része megbukna nyolcadikos tornából? Hogy is menne át, hiszen 170 magas, és száztíz kiló! Viszont nyugdíjba megy negyvenöt évesen, mert az ő szakmája hihetetlen veszélyes. Ja, simán leeshet a délutáni csendes-pihenő alatt az emeletes ágyról. Néha megmutatják arcukat, ilyenkor lezárják a várost egy húsfőző kondér miatt, amit a nagytapasztalatú, sokcsillagos broki német (!!!) bombának néz. Megröntgenezni nem sikerült, mert a gép nehéz, a gödör meg mély és senkinek nem volt kedve lecipelni. Így lett kiürítve Pest fele. Igazi szociális intézmény a mi seregünk, megkíméljük a mindenre alkalmatlan posztkomcsi zsírfejeket a munkanélküliségtől, azzal, hogy itt raktározzuk őket. Persze, nagyon nem kell félteni a fejeseik lobbiját, jól megvédik a saját seggüket, ha véletlenül a politikának eszébe jutna, hogy lefelezze a bakák létszámát. Ebbe, eddig mindenkinek beletört a bicskája. Mundérbecsület.
 
- Adórendszerünk. A gazdasági fejlődés szekerén a kézifék. Kevesen fizetjük, túl sokat. Az a hárommilliónyi munkavállaló nem tud eltartani tíz millió embert.
 
- Szociális hálónk. Amely senkit nem fog meg, kivétel azokat, akik legalább hat gyereket csináltak, és soha, még csak kísérletet sem tettek arra, hogy dolgozni menjenek. Na, ők megélnek a szociális segély + családi pótlék mixből. Viszont aki dolgozik és adót fizet, ne számítson semmire, különösen akkor ne, ha bajba kerül.
 
- Nyugdíjrendszerünk. Egy fenntarthatatlan, visszásságoktól hemzsegő csődtömeg, amelyik öt éven belül a nyakunkba borul. Nyugdíjas egyre több, köszönhetően elöregedő társadalmunknak, viszont az aktív keresők egyre kevesebben, jórészük pedig minimálbérre van bejelentve. Nem kell különösebb kommentár.
 
Nem sorolom tovább intézményeinket, mert mindegyikről litániát lehetne írni, de néhány jelenséget azért megemlítenék ezeken kívül, amelyek – szoros összefüggésben a fentiekkel – egyértelműen mutatják, hogy mekkora a baj.
 
Morális válság. Elcsépelt kifejezés, amelyet 2006 ősze óta sokszor hallhatsz. Az ember könnyen siklik át felette, pedig hatásait tekintve a leginkább aggasztó. Nem érzed közvetlenül, és mivel nem „forintosítható”, nem is foglalkozik vele senki, pedig… A törvény és a jog alapja a norma, annak meg a morál. Lopni nem azért bűn, mert benne van a BTK-ban, hanem azért, mert rájöttünk, hogy az senkinek sem jó. Így lett belőle norma, és ezt törvénybe foglalták. Magyarán, ennek az egész európai, keresztény rendszernek alapköve nem más, mint az erkölcs. Hmm, vágod már? Az egész kultúra alapjait veszélyezteti a morál hiánya. Szabályok, amelyek az emberi értékekre, előrelátásra, felelősségre és az együttélés figyelembe vételére lettek lefektetve. Tudod, miért nem csúsztat a svéd autós pénzt a rendőr zsebébe? Mert elképzelhetetlennek tartja, erkölcsi megfontolásból. Hoppá. Mi meg ezen poénkodunk, hogy ki, mit és hogyan sikkaszt el az államtól, a közpénzekből. Trendi lett, hecc. Pedig a tűzzel játszunk.
 
Gazdasági problémák. A globális konjunktúrának vége, mi kimaradtunk belőle. Van helyette válság, azt viszont csontig szopjuk. Nem kell ezt magyarázni, menj ki az utcára és nézz körbe!
 
Mentális állapot. Hogy ennél frusztráltabb és betegebb társadalom kevés van, az nem kérdés. Nézz szét a metrón, közlekedj, vagy kapcsold be a tévét. Apró kis tünetek, melyek jelzik, hogy lelki zavarral küzd az ország. Gárda? Betegek. Hogy hová vezet elmés tevékenységük, nem nehéz megjósolni. Sajnos, nem kell sokat várni arra sem, hogy fizika atrocitásba torkolljon ez a bohóckodás, és egy Gárda VS romák bokszmeccsnek bárki is legyen a győztese, az ország csak veszíteni fog rajta. Kell nekünk polgárháború?
 
 
Így 2008. október 23-a előestéjén éppen itt lenne az ideje, hogy valaki felálljon és kimondja:
 
Hölgyeim és Uraim! A magyar rendszerváltás csúfos kudarccal végződött! Húsz évvel az elvtársak leköszönése után, Magyarország a totális gazdasági, morális, és intézményes válság közepén fetreng.
Már nem csak az a lehetőség látszik elúszni, hogy utolérjük Európát, hanem az is, hogy belátható időn belül visszaküzdjük magunkat arra a szintre, ahol húsz éve tartottunk!
 
 

Címkék: politika magyarország társadalom válság

80 komment

 

Érdemes elolvasni ezt a cikket. Idézek belőle pár sort:
 
"…Aki számít és valaha is számított, meghívót kapott
 
A nemzeti csúcsra meghívást kap az öt közjogi méltóság, a rendszerváltás utáni időszak valamennyi volt köztársasági elnöke, miniszterelnöke, házelnöke. Rajtuk kívül a kormányfő szívesen látná a grémiumban a parlamenti pártok jelenlegi elnökeit, frakcióvezetőit, az Európai Parlament delegációvezetőit. A meghívottak között vannak még a Magyar Nemzeti Bank rendszerváltozás utáni és jelenlegi elnökei, illetve az Országgyűlés illetékes bizottságainak elnökei, valamint az MTA rendszerváltás utáni és jelenlegi elnökei, az önkormányzati szövetségek vezetői, valamint az OÉT munkáltató és munkavállalói szervezetei. A testület munkájába a kormány szakminiszterei is bekapcsolódnak. A meghívókat hétfőn postázzák…"
 
 
Csodálatos.
 
Abban nagyvonalakban mindenki egyetért, hogy országunk jelenlegi (gazdasági) állapotáért, úgy ahogy van, az a politikai elit tehető felelőssé, amelyik a rendszerváltás óta - lehetősége ellenére - nem vitte véghez azokat az átfogó reformokat, amelyek szükségesek lennének a versenyképességünk javításához, - és egyáltalán - az ország fellendüléséhez. Nincs itt apelláta, konkrétan kimondható, hogy összes hatalmat gyakorló politikai erő, amelyik 1990 óta garázdálkodott országunkban felelős azért, hogy most itt tartunk!! (nem a pénzügyi válságra gondolok) Persze, ne felejtsük el azokat a prominenseket sem, akiknek ugyan nem volt direkt politikai hatalom a kezükben, de státuszuk, tudásuk révén lett volna lehetőségük nyomást gyakorolni a döntéshozókra, ám pecsenyéjük sütögetése közben, erre nem maradt energiájuk. Az ő lelkükön szárad, hogy országunk a szarral teli gödör alján fetreng, mind gazdásági, mind morális, mind pedig társadalmi értelemben.
 
És most mi történik? Azok az emberek, akiknek már volt valaha lehetőségük változtatni, - de nem tették, mert a pártjuk, karrierjük előrébb való volt az ország sorsánál - akik felelősek az ország széthullásáért, leülnek egy asztalhoz, és megmondják a tutit, hogy miként is kell cselekedni!
 
Összegyűlnek a bölcsek, aki nem tették, de tudták, akik nem is tudták, ezért nem is tették, és akik eleve szartak az ország sorsára. Ezek a bátor emberek, ezek a kivételes kvalitások, ezek a mérhetetlen géniuszok, ezek a nagyszerű hazafik most bőrfotelbe fingva osztják majd az észt!
 
Mégis mit mondhatnak azok, akik egyszer levizsgáztak már?
Összefoglalják a bűneiket? Azt, hogy mihez nem értenek? Hogy mit nem mertek meglépni? Hogy mit tehettek volna, de nem tették?
 
Most már tudják? Azóta eszükbe jutott? Csak akkor nem ment, amikor kellett volna?
 
Kicsit olyan ez, mint amikor válságkezelőnek visszahívják a vállaltigazgatót, aki csődbe vitte a céget.
 
Van ezeknek bőr a pofájukon?
 
DrFlash szavai jutnak eszembe: "Minek ide elit, taposd ki a belit!"

Címkék: politika társadalom elit

56 komment

süti beállítások módosítása