HTML

 

Ennek már fele sem tréfa. Eddig jól elkuncogtunk a tengerentúli pánikon, úgy kezelvén, mint afféle jenki hóbortot, de már látszik, hogy a kakatenger hullámai a Kárpátokhoz érve igen erősen felcsaptak.
260 fölött az Euró, 13.000-es BUX. Esünk, mint a kavics, ütnek, mint a lovat. Ilyen közelségből ez már nagyon nem vicces, és már senki nem gondolja, hogy ezt megúszhatjuk. Kormányunkat kivéve, persze.
Veres János néz a nagy szemeivel, mint hal a gázolajban, és egyértelműen leolvasható arcáról, hogy annyira sincs fogalma a teendőkről, mint nekem a pandatenyésztés trükkjeiről. Néha nyilatkozik valami hihetetlen baromságot, és ezzel kifújt kormányunk válságkezelési stratégiája.
Halvány lila dunsztjuk sincs, hogy mit látnak, arról még kevésbe, hogy mit kéne tenniük! De miért is várnánk többet ettől a géniuszokkal teli kormánytól, hiszen a globális konjunktúra idején, amikor még a környező cserkészcsapatok is hat százalékos GDP növekedést értek el, akkor az ő vezetésükkel, országunk belehúzott egy kemény másfélbe. És mi lesz, ha majd a világgazdaság küllői közé beszorul egy karó? Összehozunk egy kerek nullát, netán mínusz kettőt?! A recessziótól való félelmeken azért kacagtunk nagyokat, mert - az igen kellemes, nemzetközi gazdasági környezet ellenére - itt már évek óta az van, és ami ideért, az nem már jöhet, ugye. Dehogynem jöhet, csak nem recessziónak hívják majd, hanem válságnak. Amibe beledöglik az ország.
 
Kedves bérből és fizetésből élő, nem a felső tízezerhez tartozó barátaim!
 
Kemény télnek nézünk elébe! Jobb, ha felkészültök, hogy ehhez képest a Bokros-csomag utáni időszak, csak egy laza aperitifként él majd emlékeinkben. A rendszerváltás óta ez lesz a legnagyobb szákk, amit országunk hamarosan elszenved.
130 a gáz köbmétere, az Euró percek alatt 300 közelébe kerül, és amilyen pechünk van, januárban az Putyin küld ránk egy szibériai hidegfrontot, hogy mégiscsak meglegyen az gázértékesítési volumen. Februárban becsönget a postás, hoz egy hatvan ezres gázcsekket, a lakás megemelt törlesztőjét, a karácsonyra felvett áruvásárlási kölcsön, valamint az autóhitel aktuális részletéről szóló kis, sárga papírt, és majd eldöntheted, hogy fűtesz, laksz, autózol, netán eszel, abból a százhatvanból, amit keresel. Ja, és miért csak a te a fizetésedről beszélek? Mert a nejed addigra már munkanélküli lesz.
 
Szeretném, ha velem kapartatná le a falról ezt az ördögöt a házmester!
Soha ne legyen igazam!
 
Ui.: Ha maradt pénzed, azért négyezer alatt vegyél OTP-t, jó lesz az unokáknak! :)

Címkék: gazdaság kormány válság

82 komment

 

Kedves neolib barátaim!
 
Olyan régen hallottam felőletek! Mi van veletek, jól vagytok? Csak azért érdeklődöm, mert kedvem támadt ismét egy jót vitatkozni veletek, egy sör felett, ahogy szoktuk! Tudjátok, a szokásos – általam unásig emlegetett - témáról: a piac törvényeiről, annak önszabályozásáról. Most nincs kedvetek? Hahó, nagy a csönd odaát!
 
Most hol vagytok ti, akik habzó szájjal fröcsögitek a mindenható piac, mindenható törvényeit?! „Hulljon a férgese, vesszen a gyenge!” Ez a piac alapja, a mindent meghatározó evolúciós törvény, amely életünket jobbá, az MP3 lejátszómat kisebbé, a hamburgeremet pedig egyre nagyobbá teszi. Imáitok első sora, amivel vitatkozni nem lehet.  
 
Amikor minden erőmmel ágálok az oktatás, az egészségügy piaci alapokra való helyezése ellen, felvetvén, hogy a piac törvényei nem mindenhatóak és nem mindenhol alkalmazhatóak, akkor én vagyok a hülye. Amikor kisvállalkozások, vagy épp a parasztgazdaságok tömeges csődje fenyeget, és próbálom az esetleges következményekre felhívni a figyelmetek, akkor a reakciótok csak annyi, hogy vesszen a gyenge!
 
Végül is, ez csak elvi kérdés. Ti azt mondjátok, hogy ez a jó, én meg azt, hogy nem feltétlenül, de a gyakorlat az, hogy ezen törvények szerint élünk. Ez a nagybüdös liberális piacgazdaság. Ha így kell lennie, ám legyen! De most, mintha valami megtörné a csendet! Tán, nem a jajveszékelésetek hallom?
 
„Meg kell menteni a bankokat, mert azok csődje beláthatatlan következményekkel járna a gazdaság egészére nézve!” Eljött a szelektálódás ideje, a férgese hullana, de valaki rimánkodik a megmentésükért. Pont Ti? Hogy is van ez? Ez a piaci törvény, nem az a piaci törvény? Vagy a tízparancsolatotok csak addig tartjátok betartandónak, amíg az véletlenül egyszer rátok is érvényes lenne?
 
Miért is kellene az öngyilkos bálnák újraélesztésével kínlódni? És főleg, miből? Persze, a nagy közösből. Az a 700 milliárd dollár meg a fán termett, nyilván nem fog hiányozni sehonnan!? Az, hogy ez összeg évtizedekre megterheli a társadalom egészét, az nem beláthatatlan következmény, ugye? Persze, hogy nem, mert a ti bőrötökről van szó.
 
Bár ezek a Ti elveitek, de most én mondom, hogy menjen nyugodtan a levesbe az a bank, amelyik egy igazolvány bemutatására kiadott több tíz millió forintnyi hitelt, pilótajátékká alakítva a hitelezés intézményét, és bukja el a házát az a hülye, aki azt hitte, hogy az ingatlanpiaci boomból majd megszedi magát, arra az együgyű tévhitre alapozva egzisztenciáját, miszerint az „ingatlanok ára nem eshet”.
 
Most lenne itt az ideje, a neolib elveket harsogni, ódákat zengeni a piac öntisztulásáról, elmélyülten értekezni arról, hogy a pusztulás a (paci) evolúció természetes velejárója, és bár fájó pillanatok ezek, hosszútávon mégiscsak az egész rendszer jobbá alakulását segítik. Bár kétségtelen, hogy megremeg a föld, ha ekkora dögök el~, vagy - ha úgy tetszik - bedőlnek, mégis úgy gondolom, el kell engedni a kezüket, hagy zuhanjanak a padlóra. Ahelyett, hogy megfizetné a tanulópénzt az, akinek kellene, és ezzel örök mementóul szolgálna az utókornak, hogy mit nem szabad tenni, ehelyett mentőakció lesz, és ezzel tovább konzerváljuk a jelenlegi szart. Mert ebben a rendszerben valami nagyon nem kóser.
 
Boruljon a bili, pusztuljon a hülye, az életre alkalmatlan! Nyeljük le a békát, aztán lépjünk tovább! Lesznek vesztesek, de legalább túl leszünk rajta, egyszer s mindenkorra! Legyen minden most is a Ti elveitek szerint!
 

Címkék: gazdaság társadalom válság neolib

44 komment

Konzekvenciák tegnapról:
 
1. Tamásról kiderült, hogy a fasisztázást sokkal nagyobb sértésnek veszi, mint a kurvaanyádpicsájázást. Azért gondolom, mert az előbbire az utóbbi volt a reakciója, és ő mindig arányosan reagál. Vagy ha mégsem, akkor feljelent.
 
2. A zsidó újságírók bátrabbak, mint a „nemzeti érzelmű”, gój társaik. Tegnap láthattuk, hogy egymaguk, pusztakézzel is képesek nekiesni egy több száz fős tömegnek. (fordított esetről nem tudunk)
 
3. Az Ikarusz busz minden bizonnyal zsidó-liberális-kommunista bérenc. Ezt abból gondolom, hogy a "magunkfajták" közül többen megrugdosták.
 
4. Morvai néni akkora mestere a demagógiának, hogy ezzel a tudással simán lehetne a Gyurcsány kormány szóvivője.
 
5. Továbbra sem tudok rájönni, hogy hogyan működik, és hol helyezik el azokat a detektorokat, amelyekkel tüntetések előtt kiszűrik a tömegből az írástudókat.
 
6. (a 5. pont folyamodványa) Az analfabétizmus és politikai hovatartozás között semmilyen összefüggés nem mutatható ki.
 
7. Továbbra is utálom a Zsindexet, mert a hírek cenzúrázásán túl, a leadott anyagait is úgy vágja össze, hogy az a szabadkőművesek érdekeinek megfelelő legyen. Ennek egy ékes példája:
 
 
8. A 7. pontban látható videót, tessék megnézni betépve is, másnapra garantált a rekeszizom fájdalom! A legkiválóbb mondatokat tanuljuk meg szó szerint, mert nagy valószínűséggel kult anyag lesz rövid időn belül, és ha kortárs-alternatívértelmiségi körökben meg kell szólalnod, elengedhetetlen lesz ennek ismerete! 
 

Mindenkinek jó egészséget kívánok, legyen munkahelye!

Címkék: politika tüntetés társadalom

15 komment

 

Miért is tenné? Egy cég, amelyik éves szinten 140 milliárd bevétellel büszkélkedhet, nem hiszem, hogy „lehajol” másfél milliárdért. Ennek kb. annyi értelme lenne, mint a Kempinski bárjában vizezni a vodkát. Teljesen felesleges plusz ötszáz forint haszon reményében kockára tenni azt a biztos hatezret és a renoméd, amiből élsz. (csak mondtam valamit, fogalmam sincs, hogy mennyiért mérik ott a szeszt)
A lottó azonban mégis átverés. Ott van a szemünk előtt, nem rejtik véka alá, mégsem reklamál senki, pedig elég, ha meghallgatod a híreket, magad is rájöhetsz az anomáliára:
 
„Öttalálatos nem volt, a négyesekre egyenként 1.300.000 forintot fizetnek. A következő héten az ötös várható nyereménye 1.5 milliárd.” - Tetszik érteni?
Az ötös 1.5 milliárdot fizet(ne), a négyesért meg egy épkézláb, használt Swiftet sem kapsz. Nincs „visszaosztva” a ki nem fizetett nyeremény az alacsonyabb nyerőosztályokba.
Emlékszem arra a családi anekdotára, mely szerint egy rokonunk a hetvenes években, rövid időn belül kétszer ért el négyest. (Ekkor még visszaszórták a "beragadt" ötös pénzét a kisebb találatokra.) A nyereménye mindkét esetben közel százezer HUF volt, ami akkoriban egy-egy komoly lakást, vagy pesti telket jelentett. Ma, ennek a két négyesnek az együttes összegéből sem tudsz megvenni még egy Havanna lakótelepi konyhát sem. Szart sem ér a négyes, minden az ötösre van kihegyezve. Persze tudom, hogy ez a rendszer azért jó, mert a halmozódó ötös önmagában is parasztvakít, azaz olyan hír és reklámértékkel bír, ami önmagában eladja a heti Xmillió lottószelvényt, de mégsem érzem tisztességesnek. Főleg, hogy az öttalálatosra 1 : 43 949 268 az esélyed, míg a négyesre 1:103 410, azaz előbbire gyakorlatilag semmi, míg az utóbbira azért csak-csak.
Egy szó, mint száz, az átverés a játékszabályzatban keresendő, és nem a golyókkal való manipulálásban…
 
Mennyivel jobban hangzana a híradás, miszerint:
„A héten nem volt telitalálatos, így a négyesek egyenként 25 millió forintot érnek.”
Húsz ember kap az országban, egy-egy tip-top pecót. Hmm… még az is lehet, hogy ennek reklámértéke is nagyobb lenne??

Címkék: lottó

10 komment

11.
szeptember

Humánus humános

Pilu  |  38 komment

 

Lacika röhögve olvassa fel saját motivációs levelét. Tényleg vicc, ennyit nem hazudott papírra az elmúlt öt évben.
 
-          Tudod, mit írnék szívem szerint?
-          Mit?
-          Egyetlen szót. Zsé.
 
Igaz. Ehelyett valami soha nem létezett ember képét kell lefestenie, aki a kihívásokkal teli világban, motivációt nyer attól, hogy már nem a második legnagyobb vállalatnál, hanem a piacvezetőnél dolgozhat. Röhej.
Itt ez a véres torkú profitzabáló gépezetet, amelyik gátlástalan eszközökkel gyűri maga alá a piacot, munkavállalók tucatjait rakja utcára egyik pillanatról a másikra végkielégítés nélkül, kihasználva a joghézagot, amit maga hagyott a munkaszerződésekben, az most egy humános bőrébe bújva itt gügyög hozzám az asztal másik oldaláról, mint ahogy azt nagyanyám tette, mikor háromévesen elpereceltem a bicajjal.
Hogy finoman fogalmazzak kicsit furcsa ez a kettősség. Egyrészt a mindent felülíró profitéhség, az abszolút eredményorientáltság, a „minden le van szarva, csak a részvényesek legyenek elégedettek az osztalékkal” mentalitás világa, ahol nyugodt szívvel tesznek rabszolgává, forgatnak ki jogaidból és játsszák ki a szakszervezetet, vagy éppen a joghézagok között bujkálva kerülik meg a munkatörvénykönyvet, háromdollárnyi haszon érdekében. Másrészt, ez a „hogy van a potenciális munkavállaló lelkivirágszálacskája” jelenet. Mi a szar?
 
Szóval adott a vállalat, amelyik gátlás nélkül átvágja torkát bárkinek a profit oltárán, és adott ugyanennek a vállalatnak a kommunikációja. A környezettudatos, emberbarát, dolgozóira figyelő imázs. Képmutatás? Az.
Alapvetően nincs baj a profitéhséggel, (illetve van, de ez a piac rendje, így jelen világunkban elfogadható) azzal viszont annál inkább, hogy ennek az ellenkezőjét hazudja a cég. Minek? Kinek? Tudjuk, tudjátok, hogy kitaposod a melósok belét, hogy - szó szerint - szart etetsz a fogyasztóval, mert a vágóhídi trutyi olcsóbb, mint a színhús, és azt is tudjuk, hogy röhögve fizeted ki a környezetvédelmi bírságot, tudván, hogy a kölykeink jövőjét, környezetét zabálod/juk fel amikor kemikáliák tonnáit engeded a folyóba. És, hogy mennyire nem túlzás a multik esetében (is) a rabszolgatartás szó használata, tudhatjuk a Nike botrány óta, amikor is kiderült, hogy centekért dolgoztatnak gyerekeket, akik a szutykos tornacipőjükre varrják azt a pipát, amitől az majd Európában 150 dollárba kerül.
 
Most, amikor felvételizek egy ilyen mocsadék multihoz, akkor jön a humános, aki személyiségtesztet írat velem, tudományos alapon összeállított kérdéssor segítségével próbálja kiszedni belőlem, hogy szeretem-e a kihívásokat!? Igen baszd meg, szeretek szívni és álmom, hogy napi szintén problémákba ütközhessek! Tulajdonképpen a fizetés nem is érdekel, meg az sem, hogy mit eszik otthon a família, csak azért járok ide, hogy kiéljem a kihívásmazó hajlamom! Mit jönnek ezzel a hihetetlen, minden valóságtól elrugaszkodott szöveggel? 
 
A csapatépítő tréning, a vállalati induló, a közös üdülések, az „önkéntesen” vállalt pluszmunka és a lojalitás megjátszása erősen emlékeztet a kommunista rendszer eszköztárára, melynek célja nem volt más, mint a látszatszabadság, látszatjogok világának elviselhetőbbé tétele, aminek benyeletéséhez csak egy eszköz ez az agymosás.
A nagy, büdös közös célok, ideológiák gyártása, a „mi” közösségtudat erőszakos kialakítása, mind-mind eszköze az összes elnyomó hatalomnak, amely mosolygós, önfeláldozó rabszolgákat akar maga körül látni. Legyen az a nácik, a kommunisták, vagy tőke rémuralma. Sorstársaiddal énekeled az ideológiához gyártott műdalt, tímben vörkingeltek, és güriztek, hogy a fentről diktált célokat elérhessétek. Ingyért dolgozol heti egy napot és mindegy, hogy azt kötelező (ki nem fizetett) túlórának hívjuk, vagy kommunista szombatnak, a lényege ugyanaz.
 
Vállalati induló - mozgalmi dalok, csapatépítő tréning – brigádkirándulás, közösségi szellem – lenini út. Agymosás, demagógia. Mindkét esetben a hatalom eszköztára, és ha a párt szót behelyettesíted a cég helyére, akkor rájössz, hogy semmi különbség nincs, csak ez nem politikai, hanem gazdasági rezsim.
 
És hogyan kerül ide a humános? Fogaskereke ennek a darálónak. Ő az, aki arcát adja ehhez a szánalmas színjátékhoz, és arcot ad ennek az embertelen arculatnak. Mellesleg ugyanolyan droid, mint Te, csak másik szakra jelentkezett annak idején. Akiről nem tudom elhinni, hogy hiszi, amit prédikál. Vagy ha igen, akkor kételkedem épelméjűségében. „Mesélj a motivációdról, a karriercéljaidról! Hogyan inspirál a munkahelyi környezet, és mennyire vagy csapatjátékos?! De ezt majd megbeszéljük a tímbilding hálidéjen!” Grrrrrr…..
 
Ahogy Ricsipapa mondta a hétvégi csapatépítő tréning híre hallatán: „Van nekem csapatom otthon, úgy hívják, hogy család, és ha azt akarod, hogy építsem, adj egy kilóval több fizetést, és hagyd szabadon a hétvégéimet, hogy velük tölthessem! Az lesz nekem a csapatépítés!”. Ezzel a monológgal tökéletesen sikerült megfogalmaznia érzéseimet a „vágj jópofát a rabszolgasorsodhoz” vállalati elnyomással kapcsolatban. Persze ezen kijelentésének súlyos ára lett, egy hét múlva nem volt már a cégnél. Közösen megegyeztek sorsukról, az erősen ajánlott, munkaidőn túli, vállalati programok kapcsán kialakult elméleti vita lezárásaként.
 
„A képességeim birtokában úgy érzem, méltó tagja lehetek az Önök csapatának.” – asztakurva. Az sem hisz el, aki írja, aki meg naponta tíz ilyet olvas, miért várja el, hogy leírjam ezt az ordenáré baromságot? Gondolja, hogy ezt bárki, valaha is komolyan vette?
 
Visszatérve Lacika pályázatához, a motivációs levelét nem írta át a „zsé” szóra, hiszen érdemes megfogadni a fejvadászok tanácsait ezen a téren, mert nagy valószínűséggel, aki ezt a tanácsot adta, ugyanabban a padban tanult, mint az, aki majd olvasni fogja ezt a maszlagot. Egy a tudásuk, egy a hitük, egyformán kretének. Egy tőről fakadnak, és bármennyire is távol áll hitviláguk a valóságtól, mégis csak ők döntenek a felvételedről. Legyen meg az ő akaratuk!
 
 
 

Címkék: munka karrier társadalom

38 komment

26.
augusztus

Muto

Pilu  |  1 komment

Szenzációs animáció, ötleteket tonnaszámra, botrányosan sok munka. Minden túlzás nélkül megérdemli a hihetetlen jelzőt.

 

Köszönet a linkért Zének, a hivatásos Youtube-bányász, alterkultúra-felelősnek! Ja, és érdemes szétnézni a blublu.org -on

 

Címkék: animáció muto alterkultúra

1 komment

29.
július

Culáger

Pilu  |  8 komment

 

A fancsali lókötő suttyomban hacukát sinkófál. 
 
Tetszenek érteni? Nem? Mondom másképp:
 
A búvalbélelt pernahajder stikában gúnyát capcaráz.
 
Beszélni magyar? Nem? :)
 
Véletlenül bukkantam rá erre a topikra, és könnyesre nevettem magam az ott felsorolt kifejezéseinken, szavainkon. Kár, hogy már csak ritkán, vagy egyáltalán nem használjuk ezeket!
 
Itt az idő, hogy pancsoljunk egyet nyelvünkben! És hogy könnyebben induljon a móka, íme, egy kis segítség:
 
Cafat,
cihelődik,
cupák,
csiricsáré,
fancsali
fikarcnyi,
fityisz,
flangál,
fűlik, 
grabanc,
hanyatt-homlok,
hebehurgya,
kutyafutta,
langaléta,
mócsing,
piszlicsáré,
porcogó,
pracli,
pupák,
sipirc,
stanicli,
surmó,
suttyó,
teringettét,
töpped,
ukmukfukk,
vircsaft.
 
Legyenek szívesek agyuk hátsó szegleteiben kutatni ízes kifejezések után, és a fentiekhez hasonló mondatokat alkotni!
 
Kommentek formájában várom az eredményeket!
 
 
(Érdemes még szétnézni a népszótáron, és a szószedet blogon is!)

Címkék: nyelv szavak kifejezések

8 komment

Majd' elfelejtettem:

Címkék: koncert pilu zebegény

4 komment

 

Az, hogy egy Lenny Kravitz koncertzsuga 15.900 forint, az hagyján, mert mint tudjuk, az olcsó rákkenrollnak híg a leve.
Az, hogy ebbe az árba nem fér bele a parkolási díj, azt már nem annyira veszi be az ember gyomra.
Az, hogy a négyórás parkolásért 1000 HUF-ot van pofájuk elkérni, az már egy kicsit megviszketi az ember tenyerét.
De, hogy mindezek tetejébe, a kezedbe nyomnak egy ilyen nyugtát, az már egy gyakorlott adókerülőnél is kicsapja a biztosítékot:
 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 (klikk a nagyobb képért)

 

Van vér a pucájukban, az biztos. Huszonkettedikén, másodiki dátummal ellátott nyugtát osztogatni, az komoly hidegvérre vall.
Véletlenül lemaradt egy kettes, mi?
Meghibásodott a bélyegző, ugye?
 
Az APEH, a HOMÁR, a Tisztiorvosi Szolgálat, és a Munkavédelmi Felügyelőség üljön a nyakatokon egy hétig!

Címkék: nyugta lenny kravitz

2 komment

 

Józsi a tábla széléről vezényli a munkát, gépek sora cikázik keresztbe-kasul a földön. A távolban hatalmas porfelhőt húzva jönnek-mennek a teherautók, hordják a terményt a magtárba. Mindig volt varázsa a betakarításnak, mikor néhány napra megelevenedik a puszta. Igaz, ma már nem kaszáló férfiakat és kendős asszonyokat látsz, hanem légkondis, 28 milliós kombájnokat, valamint jobbra-balra egyaránt billenteni tudó Mercedes pótosokat.
Ettől függetlenül idilli a kép, lenyugvó nappal a háttérben. Alföld, 2008.
 
Józsi az új Laguna kombijának dőlve telefonál. Frissen vasalt Columbia ingjéhez kifejezetten passzol ez a brendnyú vászonnadrág. Jó ízlése van, na. Keze ápolt, körmei makulátlan tiszták, és mikor a flipes Nokiáért a zsebébe nyúl, csuklóján megvillan az órája. Nem látom, hogy milyen márkájú, de ismerve őt, biztosan nem gagyi.
 
-          Lajoskám, forduló után, lassan gyere visszafelé, mert még nem ért vissza a Merci! – szól oda a sor végén éppen megforduló kombájnosnak.
-          Jó rendben, visszaveszek!
-          Mindjárt rákérdezek, hogy mi van velük, csak addig ne siess!
 
Újabb hívás:
 
-          Merre vagytok, Béla?
-          Semmi gond, csak sorompót kaptunk, de két perc és ott vagyok. Én már látom is a kocsidat!
 
Ez a probléma lerendezve, egy kis nyugalom van a következő gikszerig. Mert az lesz, csak kérdés, hogy mikor, és mi. Az aratás már csak ilyen, mindig van valami probléma, de Joci jól kezeli ezeket. Ért ehhez is, akár a földhöz. A vérében van. Tősgyökeres földműves, mint ahogy az apja, a nagyapja, és a dédapja is az volt.
 
Józsinak egyébként tényleg a gazdálkodás az élete, és nagyon nem hülyegyerek. Kihasználva a mai kor lehetőségeit és kihívásait, teljesen jól „sakkozik”. Napra képben van az árutőzsdével, határidőzik, a Portfolió a kezdőlapja. Valahogy mindig jó dologba „nyúl bele”, kevesen tudnak nála többet a piacról.
 
De hogy a fenti történetet megfelelő nézőpontból láthassuk, néhány háttér-információ:
 
A föld, amin aratnak, nem Józsié, ő csak bérli. A kombájn a Lajosé, aki bérbe dolgozik neki, a Merci pótos, pedig egy fuvarozó srácé. Ja, és természetesen a magtár - ahová viszik a terményt – sem a Józsié, valami mezőgazdasági részvénytársaság tulajdonában áll. Akkor mije van Józsinak, amivel egy „rendes” gazda is bír? Know-how-ja, meg egy Őstermelői Igazolványa.
 
Ahogy kint álltunk a földön, egyre motoszkált bennem egy gondolat:
 
-          Józsi bammeg, Te nem úgy nézel ki, mint egy parasztgazda, hanem mint egy mezőgazdasági menedzser!
-          Azért, mert az is vagyok. Sajna.

Címkék: mezőgazdaság aratás gazda

54 komment

 

Adott ez a posztkommunista lelkületű szarrakás vállalt, az új szelek által összefújt, töketlen, zsebtömő, feladata elvégzésére teljességgel alkalmatlan topmenedzsmenttel az élén, olyan koszos metrószerelvényekkel, hogy feleennyi dzsuváért az állatorvos sikítva zárta be tíz évre előre a szabolcsbobocsai disznóhizlaldát. Az évi 15 milliárdos veszteséget látszat-intézkedéssekkel lefaragni próbáló vezetés jól kitalálta nekünk, hogy ha több biztonsági őr lesz az éjszakai járaton, mint utas, akkor a bliccelők már nem férnek fel, így kisebb lesz a cég vesztesége. Ennek okán kerültek alkalmazásra azok a pitbull-tenyésztő,  gyúrós gyerekek, akik elhiszik magukról, hogy ha mellény van rajtuk, akkor bátran anyázhatnak az utasokkal, sőt ha éppen idegesek, - mert a többi kurvautas felhúzta őket - akkor pofán is verhetnek bárkit. Hogy emberileg és „szakmailag” sokkal többet nem várhatunk el ezektől a csőtelep őrzésre szakosodott analfabétáktól az világos, de a főnöküktől, a megbízóiktól, és a város gazdáitól talán már igen. Elvégre a cég nevében is benne van, hogy Budapest, és az sem véletlen, ugye!
Szóval, az Orkoknak mostanában többször jár el a kezük, mint kéne. Ez mindenképpen tény, hiszen egy eset is több lenne a kívánatos nullánál. Főnökük persze kussol, a BKV úgyszintén, a város liberális gazdájáról meg nem is beszélve! Persze, aki Gergényit kitünteti azok után, hogy az a demokrácia nevében kilövetett pár szemet, attól ne is várjunk mást! Így utólag azért sajnálom, hogy Demszky, amikor kibaszottulellenállóalterértelmiségi volt a nyolcvanas évek végén, akkor már puha volt a diktatúra hazánkban, mert ha nem az lett volna, és egy kicsit megdolgozzák a veséjét egy március 15.-i éjszakán a Gyorskocsiban, akkor most talán nagyobb empátiát tanúsítana az általa vezetett városban, a köz szolgálatában állók által agyonvert emberekkel kapcsolatban. És talán most sem nyaralna, hanem a BKV vezetésének üvöltené le éppen a fejét, akik a szőnyeg szélén állva küszködnének a vattaköpéssel, miközben a lebaszástól gyöngyöző homlokukat törölgetik. De nem, ez itt Balkánia.
Nincs rendőr, nincs vállalatvezetés, nincs politikai erő, amelyik végre kinyitná a pofáját, hogy ezt, így nem! Persze, addig nem is történik részükről semmi, amíg egy elborult elme a Blahán bele nem táraz két ilyen Orkba, vagy az a két hülye agyon nem ver majd egy szerencsétlen utast, akiről később kiderül, hogy a Kisebbségi Önkormányzat akármijének az akárkije. Akkor lesz nyüszítés, de addig nem marad más, mint, hogy bosszankodjunk a BKV-figyelőn, és elhiggyük magunkról, hogy a civil nyomás majd segít a probléma megoldásában.
 
Vagy tényleg magunkat kellene megvédenünk a mi szolgálatunkban álló emberektől, 2008-ban, Európa keleti szélén? Demokrataként kurvára fázok ettől a megoldástól, de a jelek szerint, - mindenki szarik a fejünkre, és így - nem nagyon marad más! De még mielőtt vascsővel nekiesnénk a BKV-s biztonsági embereknek, előtte higgadt fejjel analizáljuk a kialakult helyzetet! Nagyvonalakban arról van szó, hogy tevékenykedik városunkban egy – külső jegyei alapján is jól behatárolható - kis létszámú csoport, amelyik a békés többség nyugalmára és (már) a testi épségére (is) tör.
 
Ismerős a helyzet? Naná? És a megoldás?
Heuréka! Van már nekünk egy a hasonló problémák orvoslására szakosodott szervezetünk! Úgy hívják, hogy Magyar Gárda.
IF Kisebbség terrorizálja többséget, THEN CALL Magyar Gárda.
IF Magyar Gárda erődemonstrál, THEN kisebbség kussol.
Terrorizáló kisebbség adott, mi félünk, nosza, hívjuk a csapatot!
Itt a megoldás! Arról nem is beszélve, hogy micsoda lehetőség ez a Gárda számára! Végre bizonyíthatnak, és nem kell többé az isten háta mögötti faluba utazniuk egy kis hétvégi alakizásért, mi meg remegés nélkül adhatjuk át a jegyeket, bérleteket. Minden a helyére kerül! A Gárda, a biztonságis seggfej, és a nyugalmunk is! Minden Ork mellé igaz magyar gárdistát, békét a peronokon!
A gonosz végül majd elnyeri méltóját, a Gárda a nagyérdemű bizalmát, a metróállomás pedig megszabadul a keménykedő pöcsöktől! Hmmm…
 
Lehet, hogy most jót röhögsz az utóbbi pár soron, de az a könnyfakasztó, hogy a „közfeladatot” ellátó, utast verő Orkok köztörvényes problémáján nekünk kell agyalnunk, és nem a nyomozást/vizsgálatot végzők teszik ezt, automatikusan!
 
Világváros, Balkánia, Európa, 2008.

Címkék: bkv társadalom hülyemagyar ork

44 komment

 

Már hosszú ideje zajlik a vita Kökin. Boltosok kontra BKV. Felüljárót bontanák, de az üzlettulajdonosok lobbyja, a ki tudja milyen szerződésekre való hivatkozások és a fellebbezések miatt mindezidáig váratott magára. Egészen mostanáig.
 
A múlt héten egy daru (véletlenül) elvitte a felüljáró egyik tartóelemét. A baleset után néhány órával egy statikus megállapította, hogy használható, a kedves gyalogosokat visszaterelték a gyorsforgalmiról a felüljáróra. Egy mostani szakértői vélemény szerint azonban mégiscsak életveszélyes. Itt már nincs apelláta, jön a dózer. A boltosoknak 24 órán belül költözniük kell, nincs helye fellebbezésnek, hiszen itt emberéletekről van szó.
 
Zseniális. Vis maior, senki nem tehet semmiről, de muszáj! Vita lezárva. Micsoda véletlen, jön az az ügyetlen sofőr, és vége mindennek. Egy pillanat alatt megvan a baj, látjátok! Ha az sofőr tudná, hogy mekkora szívességet tett most a BKV-nak! Tett? Tudta?
 
 
Konspirációs teória? Lehet. De Kökin ennél már sokkal furcsább dolgok is megtörténtek.

Címkék: bontás köki felüljáró

6 komment

 

Ej, ha tudnák a Hír TV tisztességben megőszült polgárai, hogy néha milyen hirdetések jelennek meg a lapjaikon...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

(mai szkrínsát. klikk a képre!)

 

Micsoda? Pipa? Greenshop? Csak nem!!! De....

Tessék csak nézni! Van ezen az oldalon minden, ami az otthoni cannabis  - akarom mondani - paradicsom-termesztéshez kell. De, hogy ez a reklám pont a polgári oldal zászlóshajójának portálján „landolt”! Még ilyet! A sors iróniája.. :)

Az etarget.hu-n pedig megtudhatjuk, hogy ennek a PPC rendszernek az egyik nagy előnye, hogy "...pontos célzás a potenciális ügyfelek felé...".

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Hát, ez az volt. Telitalálat, kérem ! :) 

 

 

Címkék: reklám cannabis hirtv

50 komment

 

„ Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és Dánia elpusztítását követelte videoüzenetében bin Laden. De most nem a nagy, Oszama, hanem 16 éves fia, a Sun jellemzése szerint "babaarcú" Hamza. „ - Index
 
Már éppen aggódni kezdtem, hogy a nyugati világ ellenségképének egyetlen, „kézzelfogható” alakjának Youtube-sorozata véget ér!
 
Mert egyszer csak el kell majd kapni, és ha mégsem, akkor csak meghal magától, hiszen már tíz éve is öreg volt. Főhős nélkül meg nincs sorozat. Mint ahogy arc nélküli ellenség sincs. Ezért kell ő. Ha nem lenne, ki kellene találni! Vagy ha nem volt, ki kellett találni.
 
Olyan nincs, hogy láthatatlan vezér ellen háborúzzunk! Egy elkaphatatlan főgonosznak, egy mindenért felelős eszmei szerzőnek, a mindent átszövő ellenséges hálózat fejének lennie kell! A fejnek meg van arca. A félévente 320*240 pixeles videón bejelentkező, ölében Kalasnyikovot tartó, antipatikus, szakállas öregember, aki a monológja végén mindig azt mondja, hogy „Megdöglötök, hitetlen kutyák!” eddig tökéletes volt erre a szerepre. De a jövőre is gondolni kell néha!
 
Szóval, ha egyszer tényleg meghal az öreg Jockey, és a sorozatot tovább akarjuk vinni, akkor valakit találni kell a helyére. Áááá, ez nem az! Megszoktuk már az arcát, meg a szinkronhangját is. Mindig nézettségvesztéshez vezetnek az ilyen cserék. Sokkal jobb, ha a történeten is tekerünk egyet, ha már nincs meg a főszereplő. Erre a legkézenfekvőbb megoldás, ha a fiára (aki kiköpött apja, ugye) írjuk tovább a sztorit és a forgatókönyvet. Persze ezt is jól fel kell vezetni a szokásos eszközökkel: Interjúk, werkfilm, sztárpletykák.
Most megkaptuk az első trailert, előkészítvén az új sorozatot, amiben már nem apu lesz a főszereplő.
 
Nesztek, egyetek!
  
 

Címkék: politika trailer oszama

2 komment

Megyek buzit verni, mert hatodikban a Lajos kiverte a farkam az öltözőben, és bár azóta nős vagyok, rendszeresen eszembe jut az a hoki. Leszámolok a köcsöggel!
 
Megyek buzit verni, mert apám miután elvált anyámtól, egy férfival költözött össze. Egy világ omlott össze bennem! Egy ratyi nemzett. Leszámolok a köcsöggel!
 
Megyek buzit verni, mert amikor a bátyámról tizennyolc évesen kiderült, hogy meleg, anyám idegösszeroppanást kapott, és azóta is nyugtatókon él. Leszámolok a köcsöggel!
 
Megyek buzit verni, mert irritál, hogy a médiában is ott vannak. Ott van a Friderikusz is. Annak a kis táglukúnak annyi esze van, hogy egymaga több pénzt lapátol össze egy hónap alatt, mint én egész életemben. A kurva anyját! Leszámolok a köcsöggel!
 
Megyek buzit verni, mert félek, hogy a fiam eltanulja. Igaz, az nem zavar, hogy a statisztikák szerint a húszéves lányok több mint fele kipróbálta már a saját nemével - mert az ugye trendi –, köszönhetően az alapvetően férfi piacra szánt pornófilmeknek, amelyeket ma már csak úgy lehet eladni, hogy a borítón két, dögös picsa nyalja egymást. Leszámolok a köcsöggel!
 
Megyek buzit verni, mert féltem országomat az erkölcsi romlástól. Igaz, jómagam is számlázgatok, átkötöttem a gázórát, cégre számolom el a saját autómat, és a rendőrnek is inkább fizetek zsebbe, minthogy gyűljenek a pontjaim, de az erkölcsi romlás nem én vagyok, hanem ő, aki harisnyában kúratja magát egy pasival. Leszámolok a köcsöggel!
 
Megyek buzit verni, mert félek, hogy a deviáns szexuális viselkedésnek semmi sem szab határt. Igaz, anyuval csak pornófilmre kefélünk, voltunk már swinger klubban is, és ha nem csöpögtetek gyertyát a mellére, már nem is tud elélvezni. Persze, ezt is egy film kapcsán próbáltuk ki. Apropó, a múltkor vettem észre, hogy a rágós pult mellett – ahol a kisebbik fiam kotorászott – állatos pornófilm volt kitéve. Gusztustalan, de legalább hetero, nem úgy, mint azok a hímringyók! Leszámolok a köcsöggel!
 
Megyek buzit verni, mert nem akarom, hogy a fiamnak – aki bár hetero - egy ilyen világban kelljen élnie. Egyébként tökös gyerek, sorban kúrja a csajokat. Az érettségi bankettről mesélte, hogy négyen dugták meg az osztálytársnőjét a klotyóban. Hétvégenként három-négy csajt szopatnak a diszkóban, általában azt is partiban. Mesélte azt is, hogy az analplug nagyon bejön neki, minden csajába beletolja. Nagy csibész, de legalább normális a szexuális fejlődése, nem úgy mint a buziknak! Leszámolok a köcsöggel!

Címkék: közélet társadalom hülyemagyar melegfelvonulás

37 komment

 

„Új egyezséget ajánlott Orbán Viktor a lakótelepeken élőknek, amelynek célja, hogy az ott élő családoknak javuljon az életminősége. Ennek feltételei: a létbiztonság, az egészség és a kultúra – fogalmazott a Fidesz elnöke.” - HírTV
 
Lassan fordítom, hogy mindenki megértse Szent Orbán szavait.
 
Egyezséget csak szembenálló felek, ellenségek, vagy ellenfelek ajánlanak egymásnak, tehát:
Beismerem, hogy tényleg lepanelproliztunk titeket, és eljutott a tudatunkig, hogy ti ezért berágtatok ránk. Az, hogy nem bocsánatot kérünk, hanem egyezséget ajánlunk, magában hordozza azt a rejtett üzenetet, hogy továbbra is büdös prolinak tartunk benneteket, de most kurvára benyalunk, mert ha ősszel előrehozott választások lesznek, akkor a kétharmados többség lesz a cél, amihez a linóleumfolyosók koptatóinak szavazatai is szükségeltetnek. Ezért, most bármi baromságot beígérünk a lakótelepeknek (ovkórz minden konkrétum nélkül), mint például: felzárkózás, kultúra, európai életkörülmények, blabla.
 
Ámen
 
 
A Fidesz jelenlegi kommunikációs stratégiájával, stábjával egyetlen értelmes dolgot tehet, mégpedig ha kussol, mert minden megszólalásuk 2%-ot visz.

Címkék: vélemény politika orbán

176 komment

23.
június

Hiszek

Pilu  |  46 komment

(kommentre poszt)

Hiszek a demokráciában. Mert nincsen jobb, mert nincsen szabadabb, mert nincs élhetőbb. Hatékonyabb van, de a vérből, köszönöm nem kérek!
Hiszem még akkor is, ha bőven van mit foltozni rajta olyan országokban is, ahol minden feltétel adott ahhoz, hogy jól működjön és már száz éve stoppolgatják. Hiszem akkor is, ha a miénk - amiben élni kényszerülünk - fényévekre van az ideálistól. 
Hiszem, hogy a „mindenki által elfogadott szabályok, mindenkire egyformán vonatkoznak” rendszernél nincs tökéletesebb. Hiszem, hogy a közös szabályok betartatására a mindenki által legitimált szervek a hivatottak. A szabályokat hozza meg a parlament, a törvényeket tartassa be a rendőr, a bűnösök felett ítélkezzen a bíróság. Másképp nem működik. Nem kolumbiai gerillák, és nem az afgán hadurak "szabadcsapatai" előtt akarok felelni a tetteimért.
Ha egy országban van lehetőség arra, hogy csoportok a valós vagy vélt sérelmeiket saját szájízük szerint orvosolják, esetleg a saját szabályrendszerüket másokra erőltethetik egy intézményrendszeren kívüli szervezettel, akkor ott, nem beszélhetünk demokráciáról.
Épeszű ember ebből nem kér.
 
Fentiekből következik, hogy aki a „majd mi betartatjuk a szabályokat” csoportok működésében hisz, az nem hisz a demokráciában, vagy fogalmazhatnék úgy is, hogy nem demokrata. Ugyanúgy a rendszer logikája ellen való saját szabályokat, saját érdekeket érvényesíteni erőszakkal, erőfölénnyel, megfélemlítéssel egy félkatonai szervezet tagjaként, mint védelmi pénzt szedő klán tagjaként. És mindegy, hogy van-e alapszabályokat tartalmazó kézikönyv, vagy nincs.
Szóval, szíved joga hinni a „mi majd jól megcsináljuk a rendőrség helyett” csapatok működésében, hiszen ez a szaros rendszer garantálja a vélemény szabadságát. Hülyének és másnak lenni szabad, de azért egy apróságra felhívnám a figyelmed! Azt, hogy Te ezen nézeteidnek hangot adhass, azt az a rendszer teszi lehetővé, amiről én beszélek, a Te gondolkodásod meg éppen ezt kérdőjelezi meg. Logikai bukta, barátom! Léted alapja a demokrácia, viszont a szervezeted meg éppen azt kérdőjelezi meg. Érted?
Ha nem lenne demokrácia, akkor Te nem masírozhatnál kedvedre egyenruhában a Várban. Csak gondolj bele, hogy két évtizeddel ezelőtt hány évet kaptál volna, csak azért, mert így jelensz meg az utcán!? Államellenes, csoportosan …Huh, egy húszas, meg egy körömletépés biztos bejátszott volna. Ugye, hogy van azért ma valami kis demokrácia?
 
Egyébként felháborodásod, ami motivál, teljesen jogos. Kilométer hosszú demokráciánk hibalistája, csak a megoldáshoz vezető utat nézted be, de azt rendesen! Ha az az intézményrendszer, ami garantálni hivatott biztonságunkat, egyenlőségünket nem működik, akkor arra nem az a megoldás, hogy csinálok egy prájvit végrehajtó szervezetet! Nem, nem és nem!
A megoldáshoz vezető út: Üvölteni éjjel-nappal, hogy reformálják meg ezt a kurva igazságszolgáltatást, rendőrséget, alkotmányt, jogrendszert (és még sok minden mást)! Sztrájkolni, tüntetni, szétzavarni a parlamentet, a kormányt, és ezt a büdös elitet, akik húsz év után sem jutottak el egy másodikos gyerek szintjére demokráciái ismeretekben! Hogy tényleg egyenlők legyünk, úgy jogokban, mint kötelességekben! Hogy a rendőr a rendet őrizze, a bíró ítéljen, és a képviselő törvényt alkosson! De mindennek alapja az, hogy ezeket a követelések a - meglévő - szabályok betartásával tesszük, különben szétesik az egész. Meg egyébként is, hogyan követelhetnénk a rendszert bárkin, rendszeren kívüli szabályokkal?!
 

 

 

"vastagbor.blog.hu/2008/06/20/ asszem jössz 1 bocsánatkéréssel a "T. Magyar Gárdának" :))))

most se lapíts..... "

Nem teszem.

 

Címkék: vélemény politika társadalom demokrácia

46 komment

Fél éve már, hogy száműztelek az életemből. Pontosan emlékszem arra a napra. Na jó, legyünk őszinték, nem csak a napra és az órára, hanem a pillanatra is. Nagy a szám, de nincs azon mit takargatni, hogy engem is nagyon megviselt a szakítás. Soha nem fogom elfelejteni, hiszen életem egyik legmeghatározóbb eseménye volt. Kár is lenne tagadni!
 
Az az este is pont olyan volt, mint a többi. Egymással szemben ültünk, Te éppen mondtad a magadét a világ dolgairól, meséltél szokás szerint a hülye bulvártémákról, meg a finoman szólva is szubjektív véleményed fejtegetted az aktuális közéleti kérdésekről. Annyira jellemző volt kapcsolatunkra az a szituáció. Interakció semmi, csak részedről a soha véget nem érő blabla, én meg csendben ültem és próbáltalak elviselni. Nem ment. Valamitől nagyon feszült voltam aznap és a monológod csak tetézte idegállapotom. Robbant a bomba. Sokszor megbántam már, amit akkor tettem, de így letisztult fejjel azt mondom, igaza van azoknak, akik azt hangoztatják, hogy ha nem éreztem volna abban a helyzetben, hogy szar az egész, akkor nem tettem volna meg. Kár így utólag a történteken bánkódni! Lehet, hogy hiányod életem végéig elkísér, de kettőnknek már nem volt közös jövője. Minden porcikád, minden megnyilvánulásod idegesített. Bár annyi idő, mint amennyit veled töltöttem nem múlik el nyomtalanul, mégis csak tévedés volt téged beengednem az életembe. Kemény szavak ezek, tudom, és biztosan bánata, ha érző lény volnál, de a helyzet az, hogy még csak ezt sem lehet elmondani rólad. Egy érzéketlen dumaláda vagy, aki válogatás nélkül fészkeli be magát bárkinek az otthonába, csak azért, hogy melegben lehessen. Megmérgezel magad körül mindent és mindenkit. Tudom, hogy most bunkónak tartasz, amiért nyíltan lehordalak, és kettőnk szennyesét kiteregetem, de nincs más lehetőségem. A világba ordítom fájdalmam, mert neked hiába is mondanám, süket vagy. Nem tudsz, és nem akarsz meghallgatni.
 
Így utólag látom be, hogy állítólagos sokszínűséged mekkora átverés, mennyire csak kirakat. A romantikus ömlengések, a kaland, a mesevilág, a zene csak egy fals, kitalált megtévesztés. Még csak a szex sem volt jó. Minden este tizenegykor elkezdted, mint egy gép, a fantáziátlan - általad erotikusnak reklámozott - vonaglásod, amitől legjobb esetben is éjfélre bealudtam.
 
Hidd el, nekem is fáj, hogy így, ilyeneket kell mondanom rólad, de amíg elvakított jelenléted ezeket nem láttam, nem mertem bevallani magamnak sem, csak éreztem valahol mélyen. Ma már tudok róla beszélni, és már tisztán látlak, látom kettőnk viszonyát, és önmagamat is. Be kell vallanom függő voltam, kapcsolatfüggő. Függtem tőled, a létezésedtől, és nem tudtam elképzelni a világot nélküled. Nem tudtam volna lefeküdni nélküled, nem tudtam volna a szemem becsukni, hogy ne érezzem jelenléted a szobában, és ne halljam a hangod. Ez volt az én gyengeségem, és nem lettél volna soha az életem része, ha nem vagyok gyenge és gyáva. Ha mertelek volna kirúgni már az elején, ha mertelek volna kirakni a folyosóra, mint ahogy azt már sokan megtették előttem, akkor nem jutottunk volna idáig!
 
Csak egy imázs vagy. A világ, amit mutatsz magadból, amit sugárzol, hazug! Vagy legalábbis annyira távol áll az enyémtől, hogy nincs helyed az életemben! Biztosan sokan fognak még a rabságodba esni, és esténként bámulni téged, hallgatni a süketelésed, mint ahogy én is tettem, de már nem kérek belőle, köszi! Úgy érzem, hogy minden perc, amit rád pazaroltam az életemből, elfecsérelt volt. Ha annyi időt fordítottam volna telefonkönyv olvasgatására, mint amennyit veled töltöttem, már kívülről tudnám az egészet, arról nem is beszélve, hogy még az is többet adott volna a személységem fejlődéséhez, mint Te! Kemény szavak ezek, mi? 
 
Az első időkben roppant nehéz volt megszokni a hiányod, esténként bolyongtam a lakásban, nem tudtam, mit is kezdjek magammal. Akkor még roppant nagy volt a kísértés, hogy ismét életem részévé tegyelek, de hálát adok a sorsnak, hogy sikerült ellenállnom és legyőznöm Téged!
Nehéz volt mit kezdenem a felszabadult idővel és energiával, ami rám zúdult, ami eltűnéseddel keletkezett, de a terapeuták szokásos receptje bevált. Sokat olvasok helyetted, emberek közé járok, rengeteg közösségi programban veszek részt, és bár lehet, hogy magányosak az estéim, de ismét önmagam vagyok. Nem a Te véleményed szövi át a tudatalattimat, nem a Te hazugságaidra alapozom az életem, és nem hagyom magam megvezetni a pitiáner trükkjeid által, amik csak arra szolgálnak, hogy magadhoz láncolj!
 
Ki kell végre mondanom, hogy JÓ NÉLKÜLED! Boldog vagyok, és nem hiányzol egyáltalán! A társaságod ma már csak teher lenne, és fogalmam sincs, hogy mit kezdenék veled, ha egy estét együtt kellene töltenünk!
 
Fél éve élek nélküled. 180 napja, hogy nem láttalak. 4320 órája, hogy kidobtam a lakásból az utolsó, tévéadás vételére alkalmas készüléket! 
 
Hat hónapja szakítottam a tévézéssel!
 

Címkék: tv

109 komment

16.
június

Azt hittem

Pilu  |  166 komment
 
Azt hittem, hogy a felnőtt és a gyerek között az egyik - és talán – legfontosabb különbség a felelősségtudat. Csak hittem. Persze ennek lehet oka az is, hogy nem minden harminc feletti humanoid rendelkezik korának megfelelő aggyal, vagyis az infantilizmus lényegesen nagyobb arányban fordul elő népességünk körében, mint az elsőre gondolnánk. Közlekedéskultúránkkal kapcsolatban jó néhány kivetnivalót lehetne kivesézni, de így nyár derekán van egy-két igazán szembeötlő jelenség, ami mellett nem mehetek el szó nélkül. Lássuk a példákat!
 
 
Szpidis májergyerek rövidgatyában és papucsban motorozik.
 
Ez valóban okos gondolat. Mindenki a saját bőrét viszi a vásárra, (jelen esetben szó szerint) ezért nem is említeném, ha az ilyen hülye mögött általában nem ülne a barátnője fürdőruhában.
 
Kedves Májergyerek!
Estél Te el valaha biciklivel rövidgatyában? Ha nem, akkor szeretném tudomásodra hozni, hogy akár egy tízes tempónál elszenvedett perecnél is cafatokban jön le a térdedről a bőr. Képzeld el ugyanezt hatvannál, mikor egy kétmázsás vas alatt csúszol 20 métert a forró aszfalton, amin egy talicskányi apró kavics van elhintve! Az, hogy Te olyan hülye vagy, hogy eszedbe nem jut azon elgondolkodni, hogy egy ilyen elcsúszás után, nem lesz sebész a kontinensen, aki bőrt növesztene a lábadra, az nem baj! De mit mondasz majd a húszéves barátnődnek, ha úgy ébred az intenzíven, hogy a barátja megnyúzta a lábát, és a büdös életben nem lesz ember, aki hozzáérne ahhoz a heges nylonzacskóhoz, ami a combján díszeleg bőr helyett?! Túl macerás felvenni azt a bőrgatyát, mi?
 
 
Szöszke bébi szexi lába a műszerfalon pihen.
 
Ilyet is látni dögivel. Nyár van, lazulás. „Apa vezet, én rigalánc vagyok, lábam szép, tehát megmutatom bokaláncom az autóstársadalomnak.” - Ez is bölcs gondolat.
 
Kedves Szöszke és Igenhülye Apu - aki nem szól neked ezért - !
Egy légzsák 30-50 milliszekundum alatt fújódik fel. Ha belegondolsz, hogy ez mennyire kevés idő, akkor rájöhetsz magadtól is, hogy a „fújódik” kifejezés nem is igazán megfelelő ide. Robban, baszd meg! Bár sejtem, hogy a megtett út és az ehhez szükséges idő alapján nehezen boldogulsz a sebesség kiszámolásával, de segítek neked! Ez annyit jelent, hogy kb. 300 km/h sebességgel közelít feléd a légzsák, és ha a te picinyke, törékeny bokácskád éppen útjában áll, nem fogja megkérni, hogy rakd már arrébb, hanem úgy küldi fel a tetőkárpitra, hogy egy ép csont nem marad benne!
Okoskák! Az autógyártók a fenti okok miatt rimánkodnak, hogy légy szíves, kösd be az öved, mert ha véletlenül előbb ér bármelyik testrészed a légzsákhoz, mint ahogy az kinyílna, csúnyán rá fogsz fázni, mert ha az ütközéstől nem is lenne bajod, a „felrobbanó” légzsáktól lesz!
 
 
Rövid időn belül két olyan esetet láttam, amik miatt nagyobbra nyílt zsebemben a bicska, mint az őszödi beszéd hallatán. Mind a két eset a totális felelőtlenségről szól, és ami a legbosszantóbb, hogy gyerekek az elszenvedői.
 
Apu vezetni tanítja csemetét.
 
Tegnap az M5-ön tartottam hazafelé, és olyan kilós tempónál sikerült beérnem egy Fiatot. Anyu mosolyog az anyósülésen, apu vezet, ölében egy másfél év körüli gyerek áll.  Vidulnak nagyokat, hogy milyen ügyes a kicsi, úgy fogja a volánt, mint a nagyok.
Nem hiszem, hogy épeszű embernek bármit is kellene magyarázni ezzel kapcsolatban, de az, hogy nem mindenki épeszű, a fenti esetből is látszik.
 
Kedves Apuka!
Mi marad egy nyolckilós gyerekből, ha egy volán és egy mázsás disznó apu közé szorul?
Mi marad egy nyolckilós gyerekből, ha öt centiről arcba kapja a - fent említett, 300-zal közelítő - légzsákot?
Mi marad egy nyolckilós gyerekből, ha ilyen sebességnél satuzni kell, és elindul a szélvédőn kifelé?
Tényleg nincsenek szavak az emberi hülyeségre.
 
 
Csak fagyizni voltunk.
 
Kertváros, jobbkezes minden. Gurulok lassan, jobbra benézek, semmi. Pillantás balra, hopszi, jön egy Corolla. Én látom, ő még engem nem. Lesatuzok, majd észrevesz ő is, padlófékkel reagál. Nagy gáz nincs, negyvennél többel nem mehetett egyikőnk sem. Állunk, nézem a bent ülőket. Apu kezében fagyi, az anyósülés előtt álló (!!) hat év körüli kissrác kezében szintén, de ő fagyival együtt a szélvédőn tartózkodik. Öv persze nem volt rajta.
 
Kedves Apuka #2!
Tőled is csak azt kérdezném, hogy mi a szart mondanál a gyereknek az intenzíven?
„Azért nincsen homlokod, kisfiam, mert apu laza volt! Csak fagyizni mentünk, ahhoz meg nem kell öv, gyerekülés meg annyira sem!”
 
 
Kedves gyermeket szállító felnőttek!
 
Ha még egyszer meglátok a forgalomban, egy be nem kötött, nem gyerekülésben ülő, ölben vitt, két ülés között ugráló gyereket, esküszöm, hogy nem leszek rest megállni, és ott a helyszínen eltörni a könyököd, hogy a büdös életben ne legyen alkalmad vezetni, és így veszélyeztetni sem a veled utazó gyerek életét!
 
 
 
 
 
 
 
 

Címkék: vélemény közlekedés autó felelőtlenség

166 komment

11.
június

Pásztor

Pilu  |  7 komment
Akik egy kicsit is járatosak a turbómagyar történelemben, azok számára evidencia, hogy az egyiptomi piramisokat (is) mi magyarok építettük. Azt azonban kevesen tudják, hogy a Vitéz Felvidéki Aurél által vezetett kutatások arra a nem meglepő eredményre jutottak, hogy eleink, már ott és akkor is foglalkoztak pásztorkodással, igaz nem pulival tereltették a birkanyájat, hanem nílusi krokodilokkal a tevéket. A professzor úr szerint valószínűsíthető az is, hogy őseink ismertették meg a sajtkészítéssel az ott élőket.
 
 
Íme a cáfolhatatlan bizonyíték: 
 
 
 
 

Címkék: hülyeség hülyemagyar termék pásztor

7 komment

05.
június

Bodies

Pilu  |  114 komment
 
Hölgyeim és Uraim! Itt láthatóak a tudomány jegyében, Kínában, direkt erre a célra agyonlövetett emberi preparátumok! Vér, hullaszag, megnyúzott csecsemő! Tessék csak tessék! Jöjjenek, csak jöjjenek! Erre csak erre! Felnőtteknek hétköznap 3300, hétvégén 3900 HUF!
 
A hullaszagra vajazó tárlat tipikus példája annak, hogy hogyan add el a semmit, egyfelől úgy, hogy a tudományos ismeretterjesztés mögé bújsz, másfelől a vérre éhes tömegek zsebéből húzz ki komoly pénzeket, mindezt a „kiállítás” és a „művészet” szavak mögé rejtve. Arcom leszakad, komolyan mondom!
 
Mint tudjuk, a fehér ember mélyen elítéli azokat a kultúrákat, amelyekben nyilvános kivégzésen élhetik ki polgáraik a vér látványa iránti vágyaikat, és bár ez a kissé beteg hajlam bennünk is megvan, így kitaláltuk, hogy a barbár népekkel ellentétben, mi kiállítótermekbe visszük ezen vágyunk kielégítését, ahol nyakkendőben gyönyörködhetünk a megnyúzott, import hullákban. Ez aztán mégiscsak méltóbb egy kultúremberhez. Az.
 
A kijáratánál olvastam, hogy ez a tárlat azon nemes cél érdekében jött létre, „...hogy megismertessenek bennünket a testünkkel, és a megfelelő életvitel fontosságával...” ezen jót röhögtem, ugyanis a kiállítás olyannyira informatív, mint egy másodikos biológiakönyv. A kihelyezett táblákból megtudhatod azon borzasztóan érdekes és eddig soha nem hallott információkat, hogy hány gerinccsigolyád van, hány csont van egy kézfejben, hogy az "idegrendszerünk egy hihetetlenül bonyolult rendszer", hogy az agyunk barázdált, és hogy a rákos emlő metszete mennyivel csúnyább, mint az egészségesé. Ja, és persze azt is, hogy a dohányzás rohadtul káros, mert a bagós tüdeje fekete, ellentétben a nemdohányzóéval. Vicc.
 
Az a benyomásom, hogy az egész tárlat hatásvadászat tipikus példája, de ebből a szempontból is egy kalap kaki, mert a preparátumok olyannyira plasztikus hatást keltenek, hogy egy a Tussaud kiállítás jobban felkavart.
Próbálták „dramaturgiailag” is felépíteni a tárlatot, például az utolsó szobák egyikének falán tábla figyelmeztet, hogy aztán most itten csak az lépjen be, aki igazán bírja (vagy inná) a vért, hiszen ebben a szobában embriók láthatók, és ez sokak számára sokkoló lehet. Hát nem az. Ebből a szempontból nulla. Megdöbbenésről, sokkoló hatásról, sem ebben a szobában, sem máshol sincs szó.
Ami szemet szúrt még, hogy a kiállított „tárgyak” hatalmas térben vannak elhelyezve. Gondolom azért történt ez így, mert ha fele ekkora helyen tették volna, akkor sokkal feltűnőbb lett volna, hogy édes kevés az, amit itt, ennyi pénzért kapsz.
 
Összefoglalva, ha a partnereddel a hétvégén el akarsz szórakozni 7.800 forintot, akkor azt ajánlom, inkább vegyetek két könyvet, üljetek ki egy parkba olvasni, este pedig menjetek be egy moziba! Sokkal jobban jártok, mint a háromnegyed óra alatt bejárható Bodies kiállítással, ahonnan csalódott fejjel jönnétek majd ki!
 
 
 
Mellesleg itt jut eszembe, hogy a múzeumok és kiállítás-szervezők már pontosan tudják, hogy a piacból élnek, és ennek megfelelően használják ki a marketing nyújtotta lehetőségeket. Nem csak a hirdetésekre és ez egyéb hagyományos eszközökre gondolok, hanem mondjuk az olyan tudatos bulvárhírek generálására, mint például „az ellopták a festményt”, „kiderült, hogy hamis”, „nincs papírjuk a kiállított tárgyakról”, és a „bizonytalan eredetűek a preparátumok”. Ugye, nem kell mondanom, hogy ingyen felkerülni a címlapokra, és bekerülni egy országos csatorna híradójába mekkora ingyen reklámot jelent...
 
 

Címkék: kiállítás bodies

114 komment

 

Lajos tíz éve szerelmes. Valahányszor eszébe jut az a szöszke, gyomra összeszorul, és megjelenik lelki szemei előtt a lány, rózsaszín háttér előtt. Nincs ebben semmi különös, hacsak az nem, hogy ennek a kapcsolatnak már tíz éve vége, és annak idején is csak néhány hónapig tartott, de Lajos azóta is rendületlenül szerelmes. Egy képbe. Mert az, aki iránt Lajos még mindig heves érzelmeket táplál, nagyon valószínű, hogy már nyomokban sem hasonlít, sem fizikai valójában, sem személyiségében vágyai eredeti tárgyára. Még mielőtt hitetlenkedve azt mondanád, hogy Lajos nem is létezik, megnyugtatlak, van, él. Egészen pontosan rengeteg Lajos járkál közöttünk, és ha nem is szöszke a szerelmük, és nem is tíz az évek száma, azért akad bőven, aki hozzá hasonlóan él. Kérdezze meg terapeutáját, gyógyszerészét!
 
Lajossal az a nagy probléma, hogy saját magát csapja be, hiszen nem veszi észre, hogy szerelme nem valós személy, hanem egy kép, egy agyonpolírozott emlék, amelyet a saját agya vetít. Fejben szerelemes. Érdekes játéka az agynak a „fejben karate”, a valós tárgy nélküli vágy. Azért ha jobban belegondolunk, Lali nagyon veszélyes vizeken evez, ugyanis, ha nem tudatosul benne, hogy szerelme nem más, mint egy illúzió, és véletlenül a rossz vonalon elindulva valóságnak éli meg, akkor könnyen rámehet az élete. Ha nem teszi helyére ezt az érzést, és ha nem csak a diófa alatti nosztalgiázás közben jut eszébe a szöszke, mint egy kellemes emlék, akkor nagy zakónak lehet elszenvedője. Egy ilyen kis momentum blokkolhatja kapcsolataiban, hogy csak a legfontosabb esetleges problémát említsük. Csúnyán meg lehet csúszni azon, hogy egy képet kergetünk fél életünkben.
 
 
Marika azóta gyűlöli volt férjét, amióta elváltak. Igazából semmi különös nem történt, nem volt velőtrázó dráma, nem ivott, nem voltak nagy veszekedések, és még csak meg sem csalta. Kiszerettek egymásból, vagy fene tudja, egyszerűen csak vége lett. Ennek már vagy tíz éve. Minden esetre, a mai napig sziszegve ejti ki a nevét, ha véletlenül szóba kerül exe, pedig utoljára a válóperes tárgyaláson látta. Fura mi? Tíz éven keresztül gyűlöl valakit, aki semmilyen szerepet nem játszik az életében, hiszen egyáltalán nem állnak kapcsolatban egymással. Az ő játéka nagyban hasonlít Lajoséra, hiszen ő is fejben karatézik, csak az érzelem más, de szintúgy egy, már csak az ő fejében létező személlyel harcol. Gyűlöl egy képet, egy tíz éves emléket, valakinek az egy évtizeddel ezelőtti önmagát, de Lali példáján azért ez jóval túlmutat.
Hideg fejjel végiggondolva, nem hiszem, hogy lehet haragudni bárkire 3650 napon keresztül. (Jó, tudom, van olyan eset amikor a harag örökké tart, de ez az ex, nem gyilkos, nem gyújtotta fel a házat, és nem tett tönkre egy életre anyagilag senkit.) Lehet, hogy Mari nem is azt a személyt gyűlöli, akitől akkor elvált? Hősnőnk lehet, hogy (már rég) nem a férjére haragszik, hanem a magában lévő összes haragját ráirányítja erre az alkalom szülte stresszlabdára? Anyu kikiáltotta őt mindenes bűnbaknak. Lehet rá köpködni, utálni és minden rosszért okolni. Ő minden földi gonosz megtestesítője, maga az ördög. Jól megrugdossa esténként lefekvés előtt, és ezzel minden a helyére került. A frusztrációik, az indulatok, na meg az a gyökér is, aki ezt jól megérdemli. Na, ja. Ez is egy lehetséges változat, de van még egy elképzelésem, és talán ebben az esetben inkább ez áll közel a megoldáshoz. Ehhez viszont a következő kérdésre kell választ adni: Haragudhat-e az ember - gyakorlatilag - a végtelenségig másra, aki már nem szerepel az életében?
Vagy nem is exre haragszik Mari, hanem önmagára? Arra a hibájára, amire a férj emlékezteti, amit ő hozott ki belőle? Esetleg azért ég a gyűlölet, mert apu volt az, akinek hagyta, hogy üres kapura tizenegyest rúgjon? Akivel szemben elkövetett egy hibát, amit aztán ő maga sínylett meg? Itt nem ugyanaz a mozgatórúgó, mint annak az apának az esetében, aki folyamatosan cseszegeti a fiát, de kizárólag azért, mert a saját ifjúkori töketlenségét, hibáit látja a gyerekben? Ő az, aki nem is a gyerekre haragszik, hanem saját magára, csak a gyerek a tükör, aki szembesíti azzal, amit annyira utál önmagában? Mari nem tükröt lát első férjében? Nem arról van szó, hogy a férj a saját hibájára emlékezteti, vagy önmaga gyengeségére, amit apunak „megengedett kijátszani”?
Egy életen keresztül csak a saját - vélt - hibánkat tudjuk gyűlölni.
 
 
Szóval, adott a két fejben karatézó versenyző, akik, alapjaiban nagyon hasonló meccset játszanak, de a más-más érzelmi töltet és ok révén egészen más (vég)eredménnyel zárhatják le a csatát. Mari a stresszlabdával tulajdonképpen jól el is éldegélhet, amíg Lali a szöszkéjével nagyot padlózhat. Marinak sem ártana egy önvizsgálat, mert a világ bajaira nem a falhoz vágható alkalmatosság tüneti kezelése a megoldás, Lajosnak meg végképp szüksége volna rá, hiszen nagy lendülettel száguldozik egy zsákutcában.
 
Próbálom a sztori csattanóját kihegyezni, de nyilván a hollywoodi filmek forgatókönyvein edződött olvasók már sejtik, hogy a fenti történetben a volt férj nem más, mint Lali, a szöszke, pedig Marika. Két kapcsolat nélküli ember, két, egymásról leképzett virtuális személy, amelyek csak saját fejükben élnek, és lélekben mégis egymás ellen, egymással játszanak. Agymenés? Az.
 
Hepiend? Az nincs, de nem is kell, hogy legyen. Ha egymástól függetlenül „kitalálták” maguknak a másik személyét, akkor nyilván függetlenül a másiktól, le is tudják építeni a kialakított képet, de valószínűleg ez a nehezebben járható út. A nagy kiszúrás a két hülyével az lenne, ha egy üres szobába leültetnénk őket egymással szemben, jól bekommunikáltatni őket!  Szép menet lenne, és valószínűleg ez azonnal mindkét meccs végét is jelentené. De megnézném!

Címkék: szerelem lélek gyűlölet

48 komment

 
A zebránál állok. Mögöttem egy hajléktalan fekszik a ház falához kuporodva, előttem egy Bentley húz el az úton. Előttem a követendő példa, mögöttem az elrettentő. Beszélik, hogy a hajléktalanok száma néhány tízezerre tehető. A luxus körülmények között élők száma szintúgy. Elrettentő és követendő példa.
 
Mi kell ahhoz, hogy egy társadalomban kényszerítő eszköz nélkül rávedd a többséget a mókuskerék taposására? Elrettentő és követendő példa. A csúcson lévőkkel és mélyben lakozókkal való szembesítés. Mindkét csoporttal naponta szembesülsz az utcán, az egyikük ott fekszik a sarokban, másik elsuhan a Bentleyben, és évente megmutatja arcát a Top100 listában. A hatalmat, a pénzt, a korlátlan lehetőségeket, azokat, akiknek bejött az élet. A követendőket. De mennyi az esélyed arra, hogy átlagosnak születve feljuss közéjük? 30.000/10.000.000. Gyakorlatilag nulla. Az agyadba erőszakolt, követendő példa tehát nem más, mint illúzió.
Viszont ahhoz, hogy a társadalom aljára kerülj, nem kell sokat tenned. A hegyre való feljutás keservével szemben, lezuhanni igen egyszerű, elég, ha elengeded magad. Nem kell tenned semmit, levisz a gravitáció egészen az aluljáró legmélyebb pontjáig. „Így jár mindenki, aki kiszáll!” – üzeni a nyomor képe, és „Így él az, aki jól teljesít!” – hiteti el a Top100 lista. Mindkét üzenet ott lesz a metrókocsiban, mikor dolgozni mész. A kezedben lévő újságba bújtatva, és a melletted ülő szerencsétlen személyében.
 
Ez a világ így jó, ahogy van. Nem összeesküvés ez, hanem egy kialakult mechanizmus, egy jelenség, ami ellen nem kell tenni semmit. A vágyad előre visz, a félelmed pedig ugyanabba az irányba kerget, és eszed ágában sem lesz kiszállni a mókuskerékből. Önként és dalolva.
 
Nézed a Bentleyt az úton, és már tudod, hogy miért érdemes ~, és ha hátrafordulsz, tudni fogod, hogy miért kell hajtanod.
 

Címkék: vélemény társadalom

75 komment

Az a nagy helyzet, hogy négy év alatt elqrtátok, majd a következő két évben a hiba elhárítására tett kísérlet is hamvába halt. Azt is elqrtátok. Nincs ezen mit szépíteni, alkalmatlan vagy, alkalmatlanok vagytok. Nincs más út, mennetek kell! Hogy most, vagy másfél év múlva, az nektek már édes mindegy, csak nekünk nem. Mi kell még, hogy ezt felfogd? Mi kell még ahhoz, hogy vedd, hogy vegyétek a kalapot? A pártod az önkormányzati választásoknál, Te Őszödnél, kormányod pedig a népszavazásnál bukott meg, széked mégis szorítod. Minek? Felesleges minden további erőlködés! Pártod akkora gödörben van, hogy a következő tíz évben nem is álmodhattok kormányról, és ezen az sem változtat, ha a választások szeptemberben lesznek, és az sem ha 2010-ben. Nektek mindegy. Csak nekünk nem.
 
Amit most csinálsz, az tiszta elmével érthetetlen. Lopod az időnket, lopod a lehetőségeinket minden egyes perccel, amit még kormányfői székedben töltesz. A sanszot faragod, hogy a szart – amit csináltál – valaki még idejében kilapátolja alólunk! Nincsenek illúzióim, Isten óvja Magyarországot attól az Orbán Viktortól, aki mögött kétharmados parlamenti többség áll, mert biztosra veszem, hogy - ez a hozzád hasonlatos kretén - reggelente a budin ülve fogja megírni új alkotmányunkat, de maradásod indoka mégsem lehet az, hogy az alternatívád sem sokkal jobb nálad!
 
Feri! A Te drámád már véget ért! A történelmünk egyik legszánalmasabb bukását látjuk, akarom mondani láttuk, mert már ezen is túl vagyunk. Egy cezaromán barom vergődése ez, aki képtelen felfogni, hogy a függöny lement, a nézőtér üres, már csak ő ül a színpadon és hisztizve csapkodja a deszkákat, hogy valaki tapsoljon neki. Már nem csak a (volt) szavazótáborod fogja a fejét, ha megjelensz valahol, már nem csak a (volt) koalíciós partnerednek vagy vérciki, de már a saját pártod számára is kellemetlen a jelenléted, és a gazdasági elit is arról tárgyal, hogy mi lesz utánad. Érted ezt? Senki sem számol Veled!
A múlt vagy, Feri!
 
Két éve gyűlöltelek, ősszel még szánalommal néztelek, ma már szívből sajnállak. Feri! Szerintem, Te beteg vagy! Semmi más magyarázatot nem lelek arra, amit most művelsz! A majálisos affér a nagyik közé bújt játék pisztolyos bácsival, az antifasiszta tüntetésen való részvételed, a szadesszel való szakításos nagyjelenet, és sorolhatnám még… Egy pojáca vagy, a magyar politika Sas Józsefe. Mindenki rajtad röhög, de nem azért amit nyújtasz, hanem azért, mert önmagad paródiája vagy.
Biztosan felmérhetetlen lelki trauma egy politikus számára a hatalom elvesztése, de azért egy országot mégsem kéne beáldozni a gyógyulásod oltárán! Kérd el nyugodtan Viktortól az orvosa telefonszámát, látod ő is egész jól van már, pedig 2002-ben nem úgy nézett ki, mint aki túléli, hogy kirúgták alóla a széket!
Két év Xanax, egy jó terapeuta és kihúznak a szarból, hidd el! Messiás persze már nem leszel, (mint ahogy soha nem is voltál) de lehetsz még jópofa nagypapi, aki végigcsoszog a nappalin, és esténként nosztalgiával gondol élete csúcsára. Persze, ha az utóbbi másfél évet kitörlik az emlékezetéből.
 
Váljunk el békében, Feri!
A lehető leggyorsabban!

Címkék: politika gyurcsány társadalom

182 komment

 
Az ominózus térképet látva, Tibor barátom hívta fel a figyelmem, hogy nem is olyan rossz ötlet az köztörvényes, piromán Slota részéről!
 
Szlovákia lakossága nagyjából öt és félmillióra tehető. Ebből közel 500.000 magyar, 500.000 roma, (a hivatalos statisztika ennek persze a töredékéről számol be) és az egyéb kisebbségek is kitesznek 2-3 százalékot. Szóval, a nagy Tótiában alig több mint négymillió echteszlovák él.
Ha Magyarország Dunától keletre fekvő területeit (és ezzel kb. 5 millió magyart) valóban a tótokhoz csatolnák, akkor a szlovákok kisebbségbe kerülnének a saját országukban. Innen már csak egy lépés, hogy Tótia hivatalos nyelve a magyar legyen, és ha megkérjük Orbánt biztos segít összehozni egy népszavazást arról, hogy Tótia akar-e csatlakozni Magyarországhoz!
 
Kirááááááály! :)
 
Konklúzió:
A turbónacionalista vértől elborult agya annyira sem funkcionál, hogy egy egészséges víziót produkáljon. :)

Címkék: slota

14 komment

süti beállítások módosítása